No ez most extrém sztori lesz :-)

Jó pár hónapja történt, talán már több is mint egy éve... A történet főszerepében Fruzsi. Amolyan démon. Ízig-vérig NŐ. Maga az őserő a nőiségben. A hangja, a személyisége, a szókimondása, a szeszélyei, a teste, az élete.

Nagykanállal zabálja az életet, erős és határozott véleménye van. A maga lábán áll, tudja mit csinál és magasan sz@rik az illemre, a megszokásokra, a konvenciókra. Nem függ senkitől és semmitől.

Azt hiszem egyik legfontosabb szempontja az önállóság. Nem hagyja irányítani magát és nem is szégyellős. És persze szeretetre, szerelmre vágyik - de nem minden áron.

Mi csak - viszonylag - felszínesen ismerjük, bár az eset óta (de nem amiatt!) jobban megismertük egymást. Akkor még nem.

Be volt (és van) pasizva. Úgy tűnik megtalálta azt a társat, aki igazán kell neki és közben nem vetette alá magát valami macsó uralomnak. Élt, virágzottés tobzódott amikor az eset megtörtént.

Fruzsi azok közé tartozik, akik már egy-két pohár pezsgő után is megered a szájuk. Kinyílnak, ontják a kérdéseket és a véleményüket. De nem buta vihogásra kell itt gondolni.

Ezért nem volt teljesen szokatlan - úgymond illett a képbe - hogy a buli egy bizonyos pontján, már korábbi alkalmakkor is, Fruzsi önkéntes sztriptízzel lepte meg az iszogató társaságot.

Ő így élte meg a nőiségét, egyszerűen csak adni akart magából és élvezni a saját szépségét, melyet buja idomai és személyisége megadtak neki. Hozzátartozik, hogy mindezt (jelenlévő) pasijának előzetes bólintása után tette meg akkor is.

Szóval nem volt minden előzmény nélküli, amikor egy húzós bulin, már tétován és értetlenkedve néztünk a nappali ablakán beszüremlő furcsa fényeket (értsd: a napkeltét), Fruzsira ismét rájött a vetkőzhetnék.

Hogy mi volt az előzmény azt nem tudjuk, inkább csak sejtjük. valószínű, hogy a ház egyik félreeső szobájában már több menetet lezavartak a pasijával. Fruzsi egyszercsak megjelent a tágas szobában - teljesen meztelenül.

8-10 ember ült körben a kanapén és a fotelekben. A kifulladó bulizás ernyedt hangulatában, másnaposan, bágyadtan. Néhányan már aludtak (ki ülve, ki elfekve a másik ölében) Már-már alakult az afterparty...

Főhősünk ebbe a szürke hangulatba robbant be, pucéran, ahogy volt.

Körbetáncolta a fiúkat, ölükbe ült, mutogatta magát és incselkedett felszabadultan. Rövidesen megjelent a pasija is. Ismerős volt az érzése: elégedetten legeltette szemét a szitun. Büszke volt.

Aztán a kanapé egy részén csak egymásbagabalyodtak ismét, de szegény hím... neki ez már sok volt.

Mikor Fruzsi végre megtalálta a legkellemesebb fekvőhelyzetét, fejét hanyatvetve az ölembe helyezte, s közben fiúja nyelve hevesen szántotta vénuszdombját.

 Összefonódtak az ujjaink a kéjben vonagló lánnyal. Tenyeremen éreztem gyönyöréből eredő szorítását. Másik keze a nadrágomon kutakodott (nem találta meg a fogódzót). Furcsa, érzéki és meghitt pillanat volt.

De mégsem...

Milyen fura az élet! Arra gondoltam ilyen jelenetet azért kevesen és kevésszer élhetnek meg (számomra legalábbis ritka), de a nappaliban kókadozó társaságunk és Fruzsi feldobott hangulata között olyan éles szakadék tátongott, hogy annak két partja nem ért össze.

Lehet, hogy ha ugyanez órákkal korábban - a buli csúcspontján - történik akkor az egész egy orgiába fordul. Így azonban hiányzott belőle (számunkra) az érzékiség, a csííí, amitől a szex az szex lesz, a szeretkezés az szeretkezés, a gyönyör pedig gyönyör.

Bármennyire is lenyűgöző volt a látványa, ott és akkor mégis inkább egy darab hús volt minden.

Túl naturális? Nem ezt mondanám.

Egyszerűen csak annyira más volt a hangulatunk, hogy nem voltunk rá fogadóképesek, igaz, zavarba sem jöttünk. Fruzsit ilyennek szeretjük amilyen. Nem maradt ok sem pirulásra, sem szégyenkezésre, még kevésbé megbánásra.

Fruzsi ugyanúgy állhat elénk a következő alkalommal, mintha ez a nyilvános dugás meg sem történt volna. Az emlék nem tabu, nem is kínos.

Azért remélem, még lesz részem a látványában máskor is...