A hétvégét megint édeskettesben töltöttük a nyaralóban. Egész nap max. 2 X 10 percig ha volt rajtunk bármi ruha. A reggeli felkeléstől egészen a késő esti hazaindulásig. Egyszer amikor elugrottam a kisboltba kajáért, egyszer pedig amikor hozták a rendelt pizzát.

A Kedves - kajánul - rá is kérdezett, minek öltözöm fel a kihordónak? Mondtam, hogy azért, mert valószínűleg fiú, inkább menjen le Ő és akkor kedvezményt is kapunk :-)

Nem ment le. Fent napozott a teraszon háborítatlanul és pucéran. Még mindig a rövid tengerparti nyaralásunkon "szerzett" fehér háromszögeit igyekezett eltüntetni.

Mire eljött a délután már nagyon kanos voltam. Itt töltök egy egész napot a meztelen Kedvesem állandó látványával és még semmi action.... Azért az ilyesmit nehezen bírja az ember. Jó-jó! Legelteti az ember a szemét, de azért kell valami végkifejlet is, nemde?

Délután már sokadszor menekültünk a medence hűsítő vizébe, amikor finoman, de határozottan magamhoz vontam a derekánál fogva. Hosszan csókolóztunk (hány év után fogom is ezt megunni?), majd amikor érezte a víz alatt a "lelkesedésemet" gyorsan letrompfolt, hogy utál a vízben szerelmeskedni...

- A síkosító hatás (hiánya) miatt?

- Nem! hanem azért mert a vízben a halak szerelmeskednek...

Az nem jutott eszembe akkor, hogy ebben a medencében még soha nem volt egyetlen hal sem (nem hogy kettő!), de amikor kimentünk a vízből, rögtön azt taglaltam, vajon a levegőben miféle szerzetek szoktak még párzani.

Az évődés hamar tettekbe fordult. Rövid idő alatt a nappali kanapéján hevertünk és ez volt az a pillanat, amikor átvette fölöttem az irányítást a szenvedély. nem voltam többé ura a tetteimnek. A szám, az ajkaim habzsolták az ajkait. Majd a melleit. És mintha külső erő vezetne, csókokkal elborítva hasát haladtam a cél felé....

Kissé méltatlankodva nyöszörgött, hogy nem erre számított (magyarán: azt várta, hogy megdugom!), de ott és akkor fellebezésnek nem volt helye.

A puncija vákum módjára szívta be a nyelvemet, hasonlatosan valami önkívületi állapothoz, hevesen bólogattam ölében, szívtam be a nedvét... Amikor éreztem, hogy hangulata magasra hág, végre megkegyelmeztem neki és mutatóujjam is betalált rózsaszín barlangjába.

Nehezen ment el a Kedves. Utána azt mondta, volt egy olyan pillanat amikor azt hitte, nem fog átlendülni. Mielőtt először megcsókoltam volna rá is kérdeztem, hogy kíván-e? Azt választolta, majd mindjárt meghozom a kedvét...

Így történt.

Szemeimet nyitva tartva figyeltem kéjtől megfeszülő arcvonásait. Oldalra fordított fejét és ilyenkor feje fölött görcsösen összekulcsolt karjait, amitől gyönyörű mellei csak még jobban kiemelkednek.

A kéj és a gyönyör önmagát fokozó spiráljában haladtunk a beteljesülés felé. Már én is fogytán voltam erőimmel, mikor végre teljes testében kifeszült, dereka elemelkedett a kanapétól, balkezem erősen belemarkolt formás popsijába (ügyelve arra, hogy egy-két ujjam mintegy "véletlenül" a fenekébe nyomuljon) és ekkor kitörő nyögéssel, sóhajjal robbant ki belőle az orgazmus. Nekem ilyen hangosan (amúgy is rendkívül halk vagyok - ez a természetem) oly' ritkán sikerül.

Még mindig görcsben fekve oldalára fordult és én gyors mozdulatokkal mögé feküdtem, karjaimmal és lábaimmal átkulcsolva, mintha csak le akarnám fogni öntudatlan rángását a gyönyörében. Imádom ezt a mozzanatot!

Majdnem olyan jó mint szeretkezni. Amikor tudom, hogy a Kedves még a gyönyörben úszik, amikor még nem tért vissza az életbe, szorosan hozzátapadni, átkarolni, fogni a mellét és csókolni a tarkóját. Szuszogni a hajába... beszippantani az illatát (ami ezúttal erősen klóros vízre hajazott :-D)

Később - amikor magához tért - kényeztetésemet már nem hagyta viszonzás nélkül.

Amíg csak a szemeimre leszálló kéjes köd engedte, néztem, figyeltem ahogy játszik a dárdámmal. Finoman körbecsókolta, harapdálta, nyelvével körülölelte mintha magának síkosítaná.

Hüvelykujja hozzáértőn és odaadással csusszant a fitymaféken, makkom alsó szegélyén, ahonnan a gyönyörök gyönyöre kezdődik.

Váltakozva szopta, nyalta a farkamat, időnként átváltott kézimunkára, hogy élvezetért ágaskodó szerszámonak csak a hegye érintette kinyújtott nyelve csúcsát. Majd amikor kellett (honnan érzi ezt egy nő? Pusztán rutinból???) ajkai és szája ismét melegen körbeölelték a makkomat és öklelő ágyékom mozgását átvéve egyre szorosabban, egyre erősebben szorította dorongomat ajkaival.

nagyjából ez volt az a pillanat, amikor már úgysem láttam semmit. Behunytam a szememet és átadtam magam a közelgő gyönyör egyre erősebb hullámainak. Erősen markoltam a kanapé támláját, lüktetve és vonaglás közepette robbant ki belőlem a vulkán és nem hagyta abba, az utolsó utáni pillanatig dolgozott rajtam, kényeztetett egészen addig amíg rengéshullámaim el nem csendesedtek.

Talán gyorsabban vagy hirtelen mentem el, ahhoz képest ahogyan szoktam. talán így akarta ezúttal, nem tudom.

A fehér, üveges ondóm beterítette hasamat és ágyékomat.

Ezúttal nem ivott belőlem  :-)

Olyan mértékben kifacsart a szájával, hogy utána kiterítve és öntudatlanul ott aludtam a nappali közepén. Két órán át. Ő már sehol sem volt, a teraszon olvasott, mire nagy nehezen és álmosan visszatértem öntudatomhoz. Szinte már esteledett.

Amikor kettesben vagyunk, távol a munkától, a hétköznapoktól és a tennivalóktól... akárhány év is telt el, úgy kufircolunk, mint két egymásnak eső kamasz.