Minden év május utolsó szombatja a bugyimentes világnap :-) Kevesen tudnak róla, node nincs is fenn az ENSZ vagy az UNESCO listáján. De azért megtartják. Megint egy olyan dolog, ami izgat, működésbe hozza a hormonjaimat.
Pedig milyen egyszerű, minimális női fondorlat! Higyjétek el lányok, hatékony.
- De miéééért?
- Csak!
Üzenet jellege van. Hogy miről?
Hogy a csaj pajzán, játékos, bevállalós. A vérében van valami, amivel tűzbehoz, felkelti az érdeklődésünket. Végülis úgy mondják, a férfiak idejük 95%-ban a szexre gondolnak (vajon mit csinálhatnak abban a maradék 5%-ban ? :-D). És mindazoknál, akik nem elégednek meg a misszionárius pózzal, a szerelmeskedést nem fizikai szükségként "letudják", hanem megélik, azoknál egy ilyen csaj nyerő!
Ha még nem csináltátok, de fel akarjátok villanyozni a párotokat, próbáljátok ki a tekintetén, mekkorát villan, ha egy kellemes nyári estén, lenge öltözékben az utcán sétálva megjegyzitek neki: Picim, nincs rajtam bugyi...
Jó rendben! Lehet, hogy aznap esti program kicsinyég megváltozik :-) de ennyit megér, vagy nem?!
Van az Indexen egy topic: Lányok bugyi nélkül. Alapjában képcentrikus témakör, ahol egyszer beszélgetésbe elegyedtem néhány beíróval élményeimről, gondolataimról a témában. Manapság mindenhol és mindenről lehet személyeskedő vitába keveredni, node ez azért meglepő volt.
Néhány olvtárs szemében lassan-lassan perverzzé vagy még inkább balekká és hülyévé avanzsáltam, amikor megírtam, hogy fokozatos kérlelések és unszolások után, a Kedvesem odáig is eljutott, hogy egy alkalommal, amikor nem tudtam becsatlakozni a baráti társaság sörözésébe (azt hiszem a Jókai téren) Ő bugyi nélkül ment el oda... és magától!
Ez is felvillanyozott! Mert onnantól benne volt a pakliban, hogy magától megteszi, ami az igazi teasing. Node azt a felháborodást! A reakciók nagyjából így néztek ki:
- Hülye vagy és ennek még örülsz is! A legközelebb meg is fogják dugni!
- Engem megrázna, újragondolnám a kapcsolatunkat! - Miért rázna meg? - Hát ugyanazért amiért XY-t is! (XY sem tudta megfogalmazni, mi abban a megrázó)
- Nélkülem ne menjen bugyi nélkül sehová!
- Én nem viselném el a csajomtól, nem természetes ahogy fogadtad! - Hanem? Mi lenne a természetes? - (válasz sohasem érkezett)
- Most bugyi nélkül megy, legközelebb meg már meg is dugják nődet! Vak vagy, nem veszed észre, hogy ez egy lehetőség?
Kedves Srácok! Ugyan milyen lehetőség az, aminek útját állná egy picinyke textildarab?! :-)
Persze innentől ez a diskurzus már a féltékenységről szól. Arról meg majd sokat fogok írni. Illetve a totális hiányáról. Hálás téma :-) Szeretek róla vitázni.
Azóta már rendszeresek az ilyen alkalmak, sőt! a nyár javarésze ilyen alkalmakkal fűszerezve telik. Lemegyünk a Dunapartra, kirándulni, buliba, haverokhoz és koncertre. Egy nyaralás alkalmával barátainkkal négyesben, egy kerti vendéglőbe indultunk, a medencénél az addig monokiniző csajok nekiláttak öltözködni, tétováztak mit kapjanak magukra. A Kedvesem kérdésére, hogy milyen bugyit vegyen fel - korábbi írásban már említett Enikő - felcsattant: semmilyet! Találkozott a tekintetünk, én hálásan viszonoztam Enikő kaján pillantását. Olyan ez, mint megkísérteni a sorsot. Pikantériát, erotikus vibrálást tud adni a leghétköznapibb dolognak is. Ezt teszi egy pasival. Ugye milyen egyszerű nekünk, férfiaknak a kedvünkre tenni?! :-)
Továbbra is szeretem és bezsongok a tudattól, ha a kedvesem bugyi nélkül van. Van benne valami kihívás, valami gesztus, valami közös titok. Olyan mint egy összekacsintás, vagy amikor mások számára észrevétlenül, megszorítjuk egymás kezét, végigsimítunk a testén - jelezve: kívánj - kívánlak!
Novemberi hidegben nem túl aktuális a téma, de nem bírtam a nyarat kivárni.
