Egyszer elhatároztam, hogy iszonyúan szexi fürdőruhával lepem meg a Kedvesemet. Legjobb barátnőjénél előzetesen lecsekkoltam az ötletet, zöldutat kaptam, elmentem és megvettem.
Calzedonia volt, azt hiszem. Nem. Nem valamiféle alig-bikini. De közeljársz az igazsághoz. Nyilván. Ha egy férfi a csajának vesz ruhaneműt, az bizony olyan...
Tudod milyen!
Egyrészes fürdőruha volt, de középen mélyen (nagyon mélyen) kivágott. Egészen a köldök alattig nyílt meg a dekoltázs. A csípőtől egyre keskenyülő sávban haladt a cicik felé a ruha, hogy hátul a nyakán összeérjen.
A Kedvesnek nagyon jó alakja van. Szeretem nézegetni és bizony az is kedvemre van, ha látom ahogy mások nézegetik. Látod? - Az enyém! valami ilyesmifélét érzek ekkor legbelül, de a birtoklási vágy, a féltékenység legapróbb árnyéka nélkül a szívemben.
Szóval vettem neki egy fürdőruhát. Előbb értem haza, mint Ő. Szinte rögtön mennünk kellett (volna) valahová.
Leültem a kanapéra és erélyesen rászóltam:
- Vetkőzz le!
-.... ?
- Vetkőzz le! Most! Itt! Teljesen meztelenre!
Szemében kacér fény csillant. Tudta, hogy valamit kifundáltam. Gyors mozdulatokkal és játszi könnyedtséggel megszabadult minden ruhaneműjétől. Ott állt előttem, szinte kiszolgáltatva, anyaszült meztelenül, miközben én még zakóban, nyakkendőben ültem a kanapén.
Kicsit kihasználtam a pillanat varázsát. Hosszan és szótlanul élveztem a helyzetet, mustrálgattam testének minden porcikáját. Ő is élvezte, úgy láttam rajta. Ez valami szokatlan volt most tőlem.
Végül a hátam mögül elővettem a csomagot és odaadtam neki, vegye fel. Elmosolyodott és kislányos mohósággal kezdte magára ölteni a drága cuccot. Nagyon szép volt. Lehajolt, felhúzta a csípőjére. Felkantározta a vállára és megkötötte a tarkóján. Majd amikor új rucijában kiegyenesedett....
Mellei azzal a mozdulattal kibuggyantak - szinte katapultáltak - a ruhából. Nincsenek óriási mellei, de azért nagyok. Nem vagyok cicimániás. Helyesebben nagymell mániás nem vagyok. A méret szinte mindegy. A lényeg, hogy szép alakú, szép formájú legyen. Tapasztalatom szerint van egy felső határa a női mell méretének, amíg az még szép tud lenni. Az övé még ezen belül van.
Dehát basszus! A legnagyobb mellméretűt vettem. Pajzán meglepetésem így röhögésbe fulladt. Megállapítottuk, hogy az olasz nőknek nincsen mellük. Visszavittük a Mammutba a cuccot és becseréltük valami másra.
Így jártam a meglepetésemmel.
