A címbeli rövidítés a két fiú-egy lány formációt jelöli az édeshármas versenyszámban. Nem az én műfajom. Kinsey szerint szinte egyáltalán nincs teljesen meleg, vagy teljesen hetero ember. Az a legritkább. Nem tudom én hova esnék az ő 6-os skáláján, mindenesetre sem fantáziáimban, sem álmaimban nem szerepelt soha efféle szitu. Vagy mert nincs, vagy mert ennyire elfojtom. Mindegy is!
Mivel vágyaim között első helyen szerepel az édeshármas két lánnyal, és ebben csak párszor, de már volt részem, magától értetődő volt, hogy szóba hoztam időről időre Kedvesnél, neki van-e kedve, szeretne-e fordított felállásban hármasozni?!
A legmesszebb mutató válasz amit valaha kaptam erre a (kifejezetten önzetlennek szánt) kérdésre az annyi volt, hogy nem, de... adott esetben és hangulatban ez vagy az, ha éppen úgy alakul, elképzelhető, hogy becsatlakozhat. Ez volt a maximum.
Konkrétan Zé volt a példa. Nem mintha Zé nagyon bejönne a Kedvesnek külsőre, vagy egyébként - barátnőjének a férje - hanem csak azért (itt találgatok) mert a vagányság és szabadosság nagyjából Zééknél leng ki a legjobban baráti körünkben. (Velük volt, hogy egy nyári éjszakán évekkel ezelőtt, egyszer amolyan majdnem-gruppenbe keveredtünk egymással. De ezt majd máskor megírom). A Kedves - mielőtt még én beléptem volna az életébe - egyszer egy italtól meglehetősen átitatott éjszakán csaknem összefeküdt vele. De végül nem. És nem is bánja.
Cinetripen voltunk a múltkoriban. Nagy társaság, rengeteg pia, fürdő, fürdőruhás csapat, meglehetősen elengedett hangulat. Évente kétszer elmegyünk egy ilyenre.
Ezúttal azonban ki ezért-, ki azért, lemondta a részvételt, holott némelyiküknek már a jegyük is megvolt. Úgy alakult tehát, hogy mi ketten és Zé mentünk el a Cinetripre... és nagyon jól éreztük magunkat.
A meleg vízben, a jó zenétől valahogy vibráló lett a hangulat. Jó néhány sörrel és mojitóval locsoltuk a kedvünket hajnal háromig. A Kedves ment először visszaöltözni, kinn a váróban, az aligruhás táncolók között, kabátban-csizmában várt ránk, amíg mi is visszavedlünk az utcai ruhába.
Visszaértem és látom, hogy a Kedves egy Szandokan kinézetű fiúval beszélget. Hagytam őket egy ideig, majd odamentem rájuk köszönve (Kedves otthon elmondta, a fiú hevesen csapta neki a szelet. Egy pillanatig elgondolkodott, vajon mit szólok ha meglátom, hogy a srác a vállára tette a kezét, de aztán rájött, hogy ez nekem nem probléma, csak az egómat növeli. Igaza volt! Ismer már egy ideje).
Elbúcsúztunk Szandokántól és hárman Zével, kijöttünk az utcára. Ott volt a levegőben, hogy a Kedves felinvitálja hozánk afterpartyra. Megcsendült Zé telefonja. Hívták, hogy vége-e már mert jöjjön, csatlakozzon egy buliba. Zé így elindult, taxijából lakásunk előtt szálltunk ki.
Aznap éjjel (vagy inkább már hajnalban) a Kedves régen látott hévvel ugrott nekem. Talán megismerkedésünk első időszakában volt ilyen vad és kiéhezett, szenvedélyes a szexben. 8 éve vagyunk már együtt, de órákig, újra és újra szerelmeskedtünk. Hangosan. Éreztem én ezt már a fürdőben is rajta.
Az ablakon már a hajnali napsütés első fényei szivárogtak be, amikor pihegve feküdtünk az ágyon mire rákérdeztem: Ugye, ha ma este Zé feljön velünk a lakásba, akkor most bizony behívtad volna az ágyunkba?!
Sejtelmes mosoly volt a válasz.
Elaludtunk.
