Röhejbe fúlott első autós-szexes kísérletünk után, egyszer aztán megint eljött az alkalom, hogy a kocsiban éljük ki csillapíthatatlan vágyainkat egymás iránt.

A helyszínre pontosan emlékszem. Forró nyári éjszakán felhajtottunk a Normafához. Ott továbbmentünk a Konkoly-Thege felé és ahol a busz megáll, majd megfordul, továbbhajtottunk az erdőbe. Hosszú, elhagyatott és igen rossz állapotú betonút volt akkoriban (lehet, hogy ma sem különb), amely a Budaörs feletti völgybe vezet, nyugatra pedig Farkashegy fölé emelkedik a kilátója. De nem mentünk el odáig!

Félúton, benn a sötét erdőben félreálltunk egy kitérőnél, melyet csak az vesz észre, akinek erre van dolga. Még ha bárkinek is éppen ebben a lehetetlen időben van erre járhatnékja, elmegy mellettünk, mert a bokrok takarják a főútvonaltól. A lehajtó, amelynél megálltunk az erdőbe vezet.

Óvatos szenvedéllyel fejtjük le egymásról a könnyed nyári ruhát. Nincs rajtam alsó és rajta sincs bugyi, csupán egyetlen spagettipántos nyári ruci, amiből könnyen, akár egyetlen mozdulattal is ki lehet bújni. Tapasztalt körültekintéssel olvadnak egymásba a testeink. Nem megyünk a hátsó ülésre, ért már minket kellemetlen meglepetés. Még akkor is ha téves riasztásnak bizonyult.

A lány az ölembe térdel, vezetőülés a lehető legtávolabbra hátrahúzva. Átfogom a derekát, mellei pont a szám magasságában kínálják magukat, nem is kell várniuk sokat ajkam kényeztetésére. Engem sem nagyon bíztatni, férfiasságom meredezve várja, hogy eljöjjön a pillanat....

Ő csókolózás után megemelkedik, finoman a háta mögé nyúl, megragadja dárdámat és szilajon tartva lassan, kéjesen beleül. Egy apró, szinte hallhatatlan sóhaj szakad fel a szájából. Átszellemülten és fokozatos rugózással enged egyre beljebb magába, míg végül teljesen beléhatolok.

Ilyenkor nincs idő. Eltűnik a külvilág. Nem tudom meddig szeretkeztünk ott a csajommal rajtam lovagolva, de még volt hátra a beteljesülésig, amikor - és ezúttal semmi kétség - valóban megzavarták - ismét! - együttlétünket. Az elhagyott letérőn, az erdészeti útról, pont szemben, traktorzúgás és rövidesen két fényszóró jelenik meg. Éppenfelénk jön!

A koreográfia ismert az előző részből. Gyors kapkodás, gyújtás, gáz, lámpa fel és tolatás.

Alig látok valamit. Mi ez a köd?! - kérdem kétségbeesetten, miközben attól rettegek, hogy menekülésünk egy fánál, vagy az árokban ér véget.

A pánik első hullámai épp, hogy eltűnnek mire rájövök: Nincs itt semmi köd. Az ablakok teljesen bepárásodtak szenvedélyes lihegésünktől. Egyetlen gyors mozdulattal letörlöm a szélvédőt belülről, ezzel kilátást nyerek.

Megfordulás és kövér gáz, irány lefelé a városba. Soha többé nem próbáltam azóta kocsiban szerelmeskedni.