Na ez az a műfaj, amit sohasem próbáltam ki! Komolyan. A nyáron egy buliban a Vasutaslánnyal beszélgettünk, amikor nem tudom milyen összefüggésben kiböktem, hogy na az anál az, amit én sosem csináltam. Kábé úgy nézett rám, mintha azt mondanám, hogy én még szűz vagyok.

Vasutaslányról tudni kell, hogy rendkívül ügyesen egyesül benne a felszabadultság és a gátlás. Szexuális témákat érintve - legyen az társaságban vagy kettesben - mindamellett, hogy jól lehet vele beszélgetni, érezhetően van számára egy határvonal, amit nem hajlandó átlépni. És itt nem az udvarlásra gondolok!

Aranyosan veszi a lapot és tud is riposztolni, de egészen jól kitapintható korlátja van annak, amennyit magából felfed. Na nem mintha túlságosan kitartóan ostromoltam volna kérdéseimmel vagy a beszélgetéseinkben. Ha röviden kellene jellemeznem, akkor úgy mondanám: él benne egy harmónikus kettősség.

Az érdeklődése és kérdései sokkal mélyebbre nyúlnak, mint amennyire Ő beenged a saját intimszférájába. Viszont kiváncsi és nyitott a másikra. Nem önzően, sokkal inkább lelkesen. Aztán ha a kedve, vagy éppen a hangulata úgy adja, minden további nélkül beszél a vibrátorairól, vagy az aktuális pasijáról. Nem locsogva, diszkréten. Kultúráltan.

Vasutaslány szingli. Nem saját elhatározásból, hanem mert van már annyi (keserű) tapasztalata a pasik terén, hogy eljutott oda, egy szinten alul nem adja magát. Akkor már inkább egyedül van, amíg valaki meg nem üti nála a mércét. Addig maradnak a hormonkák - vagyis az eü-kúrások.

Szóval itt van ez a némileg zárkózott lány, aki mindig olyan diszkréten válogatja meg a szavait, ha erotikáról van szó. Csinos, kifejezetten jó nő. Egyetlen mondatával leint, ha túlléptem a vonalat, kislisszol a kérdéseim alól ha úgy hozza a helyzet, de képes akár az asztalon is táncolni, akt-fényképhez pózolni az exének.

A puszta reakciójából, hitetlenkedéséből lejön nekem, hogy az anál simán benne van a repertoárjában. És csodálkozik, hogy én - akiről annyi mindent tud már, és talán kicsit irigyel is - ezen a téren teljesen járatlan vagyok.

Tényleg! Vajon miért is?!

Az az igazság, hogy soha nem érdekelt. Valahogy nem fordult rá a vágyam, a fantáziám és persze a csajok sem, akikkel életem során dolgom volt. Nem voltak sokan, ne higyjétek! Ha jól összeszámolom, összesen hatan... Ez azért elég kevés nem?

A Kedves, amikor ez először szóba került (nem mint lehetőség, csak mint téma), megkönnyebbülten lélegzett fel. Azt mondta Ő ezt sosem engedné. Lehet, hogy így is van. Elég eltökéltnek hangzott...

Engem viszont nem vonz. Egy újabb édeshármasért mostanság a fél karomat odaadnám már - amire a Vasutaslány csak vágyakozóan/tartózkodóan kérdezősködik - de az anál... az nem.

Pedig éppen én szoktam mondani, hogy egyszer mindent ki kell próbálni. Úgy gondolom magamról, hogy a szabadosságot súrolóan nyitott vagyok. Nem valami undor tart távol ettől. Sokkal inkább az érdekődés hiánya.

Néha elgondolkodom rajta, hogy talán a többi szex, amiben részem van, elég jó ahhoz, hogy ne kerüljön az érdeklődési körömbe... Node akkor más pozitúrák és felállások, mégis miért?

Van egy magam előtt is takargatott magyarázat: Lehet, hogy annyira jó lenne, hogy attól félek, utána már nem tudnék meglenni nélküle?

Így inkább kiszorítom a gondolataimból. Amíg nem érzem azt, hogy veszítek vele, valószínűleg ez így is marad.