Na itt van egy újabb dolog, amit nem értek a nőkben! (szörprájz!).

Nem értem, de élvezem.

Azt hiszem minden nőben van egy kis exhibicionizmus. Kell hogy legyen!

Ugyan miért?! Mert kódolva van beléjük. Míg az állatvilágban a hímek növesztenek díszes tollakat, színes és tettszetős külsőt, addig nálunk a nők szerepe az, hogy tetszelegjenek, csinosak, szépek, vonzók és kívánatosak legyenek.

Erről szól a divat, a smink, a megjelenés, a külső... minden.

Tudom, elég rackó egy megközelítés ez, de ne mondjátok nekem, hogy nem logikus!

Tehát valahol mélyen, vagy másoknál eltérő mértékben, de közelebb a tudathoz (ez csak gátlások kérdése) ott leledzik a magamutogatás művészete.

Namost itt van ez a flash, vagy villantás. Gyorsan felejtsétek el a limuzinból kiszálló, vagy a szoknya alá kapó szél nyújtotta celeb fotókat. Most nagyon nem erről akarok elmélkedni.

Hanem van az a jelenség, amikor túláradó jókedvükben, felajzottságukban egy-egy lány hirtelen úgy dönt, mondjuk felhúzza egy pillanatra a pólóját, megmutatva a tömegnek a mellét.

Az első ilyen emlékem egy fotó volt. Jó régen az biztos. Talán a Magyar Ifjúság című szép emlékű hetilap színes hírek rovatában, melyet többek között a Szexológus válaszol olvasói leveleit böngészve lapoztunk pelyhedző tiniként.

A képen egy fiatal lány egy ház korlátjáról a mellét mutatta a Falkland háborúba induló katonák - úgymond - lelkesítésére.

A következő - immár személyesebb - élményem katonaként ért. Vagyis a lehető legfrusztáltabb, legkanosabb és legkiszolgáltatottabb időszakban. Ültem a Déliben egy indulásra váró, szinte töküres vonaton. Sehol a közelben senki. Több szerelvény állt egymás mellett. Én az egyik középsőben ültem. Hátradőlve az ülésen bambultam magam elé, tehát engem senki sem látott. Az ablakokban valahogy úgy tükröződött, hogy az összes szomszédos kocsiablakon oda és vissza átláttam. Mint amikor tükröket helyeznek egymással (majdnem) szembe. Észrevettem, hogy a két szélső kocsiból - a közöttük lévő kettőn át - heves kokettálás folyik a fiatalok között.

Tőlem balra egy csaj, jobbra pedig egy kisebb fiútársaság - két vagy három srác. Még így a némajátékon keresztül is érezhető volt a vibrálás közöttük. Mutogatással, röhögéssel és némafilmekre jellemző gesztikulálással húzták egymást. Évődtek a csajjal. Egyszercsak döbbenten látom, hogy a fiúk sikerre mennek. A csaj - mozdulataiban némi vacillálás után - beállt az ablak elé és az öve fölött megfogta a pólóját.

- Ez most fel fogja húzni! - hasított belém

Meggondolatlanul és nagy lendülettel előredőltem, hogy kitekintsek az ablakon, feladva ezzel addigi láthatatlanságomat. Óriási hiba volt! A csaj azzal a mozdulattal, mint akire rányitották a zuhanyozó ajtaját eltűnt és soha többé nem volt esélyem látni őt. Megrettent. Elúszott a látvány. Ráadásul elszúrtam a srácok nehezen kialkudott jutalmát is. Én hülye!

A következő eset. Még abban a korszakban jártunk a Kedvessel, amikor csak szimpatizáltunk, mailekben, sms-ekben évődtünk egymással. Mivel akkor én még foglalt voltam, és nagyon őszintén úgy gondoltuk, hogy kettőnk között sejnos nem lehet soha semmi, az is előfordult, hogy én vittem randira, vagy bíztattam/óvtam egy-egy udvarlójától, vagy kiszemelt pasitól. (Egyikből sem lett semmi, azt mondta valószínűleg a homlokára van írva, hogy belém szerelmes - ezt mondta utóbb. De ez egy másik történet)

Amikor éppen egyik potenciális pasival való találkájáról ért haza, mailben kérdeztem a benyomásairól. Egyszercsak azt írja, hogy ".... hát nem az a pasi, akinek a kedvéért levetkőzöm az Almássy téren"

- Hoppá!  - mondok....

Na ez vajon hogy jutott eszébe - töprengtem magamban (és hogy miért pont az Almássy tér???). Persze rögtön azt kérdeztem, hogy én az lennék-e. A válaszára nem emlékszem, de valami sejtelmes igen volt a válasz. Tegyük hozzá, hogy jópár éve együtt vagyunk, csináltunk már egy-két pajzánságot, de ez a nyíltszíni levetkőzés még sosem került szóba. Mindenesetre ez egyik volt azoknak a dolgainak, amik nyomot hagytak bennem...

A következő: Már együtt élünk a kedvessel, nyári dugóban állunk a Rákóczi úton, valahol a Keletinél. Kedves noszogat, hogy húzzak előre a buszsávon. Mondom nem megyek, mert amilyen szerencsém van, ott egy rendőr a követlező saroknál és akkor mit csinálunk. Mire a Kedves egy laza mozdulattal - mintegy illusztrációképpen a kocsisor közepén, az anyósülésen - felrántja a pólóját, hogy "flash" és mire észbekapna, továbbhajtanánk...

Ejha! Na ekkor gondolkodtam el igazán, mi az a titokzatos erő, ami a csajokat olykor a legváratlanabb pillanatban cicijük felvillantására készteti?!

Jó lenne már erről hallani valamit egy nőtől.... Egyike ez az Univerzum nagy rejtelmeinek. :-)