Mezítláb jött fel előttem a régi bérház, ódon és lépcsőjén. Lenge ruhája combközépig ért, jobb kezében pajkosan himbálózott könnyű nyári cipője. Nem volt rá semmi oka, hogy levegye (vagy talán szorította már a lábát ?), felszabadultnak és könnyednek érezte magát a cipőnélküliségtől az elhagyatott folyosón. Az érzései magával ragadtak, ahogy néhány lépcsőfokkal mögötte lépegettem. A puszta ténytől, hogy nem volt a lábán semmi, egész kisugárzása erotikussá vált. Kívántam.

Ekkor terveztem el, hogy valamikor, egy álmos és forró nyári hétköznap lopott pillanatában, mikor senki nincs a házban, fellopózunk egy félemelettel feljebb. Bemegyünk a padlásra, az évszázados gerendák közé, ahol hónapokig senki sem jár és készítek róla ilyen fotókat.

Aztán elköltözött onnan, mielőtt a tervem valósággá válhatott volna.

Nem volt se fotó, se titkos meztelenkedés. Sem a házban, sem a lépcsőn, sem a padláson.