Nem tudom, hogy észrevettétek-e, milyen kevés manapság az erre alkalmas ágy?

Mióta a lekerekített, modern bútorok korát éljük, sehol egy fejtámla, egy rács, még gyakran láb sincs, ahová az ember rendesen kikötözhetné a párját :-)

A spontaneitás izgalma, hamar szentségelésbe torkollik, amikor ott állnánk, kezünkben a selyemsállal, vagy akármivel. A csuklóra/bokára fonott kötelék másik végével a kezünkben tehetetlenül nézünk magunk elé, hová is csomózhatnánk...?

Végül egy aljában ágyneműtartós-, felhajthatós ágy rugója lett a célpont. Terpeszbe rakom magam, határozott mozdulatokkal fonja szorosra karomon és bokám fölött a fürdőköpenyekből kihúzott frottír öveket.

Szememre hamar vékony pánt kerül. Szempilláimat agresszívan leszorítja. Esélyem nincs kinézni alóla. Érzem, ahogyan orrnyergemre feszül, belehasít a szemüregembe. Innentől minden sötétségben zajlik számomra. Mégis olyan, mintha reflektorok pásztáznák kiterített testemet. Ez már a kiszolgáltatottság érzése.

Először a karjaimmal kezdi. Érzem, ahogy az övek megfeszülnek. Egy két rántás és könyökömnél sem tudom behajlítani. Ujjaim rámarkolódnak a csuklómat rabul ejtő indákra. Kapaszkodom beléjük, pedig még semmi nem történt.

Rövid csend, motoszkálás. A lány testének súlyát érzem a matracon, ahogyan térddel lefelé mozog az ágyon. Leszáll. Ballábam keze szorításában meglendül. Ameddig csak a belső combizmaim engedik, kifeszül és béklyót vetve a lábamra ott is marad. De ez még csak a kezdet! Jobb lábamat széthúzva széles terpeszben, megfeszítve várom a sorsomat. Férfiasságom meredezve vár. Altestem mindennél jobban kitárva, ahogy saját magam sosem vetemednék rá. Most kötelékeim kényszerítenek rá.

Hűvös lehelettel várom a sorsomat, hol ér hozzám majd először. Idegszálaim pattanásig feszülnek. Látásom helyét átveszi a bőröm. Minden szőrtüsző, minden idegvégződés élénken vár, az első fuvallatra jelt ad az agyamnak. A bőrömmel látok szinte.

Az ismeretlenség homályából, a semmiből, nedves ajkak fonódnak ajkaimra. Hosszú szenvedélyes csókkal indít. Érdekes módon testem kiszolgáltatottabbnak, pőrébbnek tűnik e csóktól. Mintha elmém elválna testemtől. Nem tudok szabadulni a képzettől, mintha ágyunkat körbeállnák mások. Barátnői néznék csendes vigyorral az arcukon, ahogy a csajom befűzött e kínos játékba. Tudom, mindez csak a képzeletem szüleménye, de honnan tudnám, hogy nem igaz? Ki az aki ezt garantálja?

Párnába fúródó füleim ütemes dobszólóként adják vissza felhevült szívverésem. Nyelve kicsusszan a számból. Nedves, hideg foltot hagy az államon, majd nyakamon lefelé haladva, vizes kört ír le az ádámcsutkán. Nagyot nyelek.

Forró csókjából kibújó játékos nyelve útján azonnal hűvös szellőt érzek benyálazott bőrömön. Szájának játéka a mellkasomon, a bimbóimra fonódik. Valaki azt találta mondani, ez is a férfiak egyik különösen érzékeny erogén zónája.... Hát nekem nem az!

Többször próbálta már, de nekem nem jött be. Ettől úgy érzem, mint akit kihagytak valami játékból. Ide bizony nem kötötték be nekem be. Biztos elnézték a kapcsolási rajzot. Legfeljebb kellemetlen ingerlést, vagy csiklandozást érzek. De semmi nem indul be tőle. Elhúzódnék nyelvétől. Megérzi, hogy itt nincs több dolga és gondosan bő nyállal terítve be mellkasom, elindul az alhasam felé. Testemre omló hajkoronája finom seprűként kíséri orcáját. Meleg lehellete pórusomon izzik tovább.

Köldökömnél és meredező farkam felett megáll elidőzni. Nyelve és ujjai, beható csókjai borzolják az érzékeimet. Lassan üvöltenék, hogy folytassa, haladjon már tovább, de tudom, hogy nem adja magát könnyen.

Érzem, ahogy behelyezkedik szétfeszített lábaim közé. Két keze a csípőmre fonódik, arca az ágyékomra hajol. csendben és sötétben várok, mi következik.

Égre meredő dárdám tövét fonja körbe meleg ajka és a nyelve. Amint elhúzza, libabőrösen fogadom a szoba hűvös levegőjének érintését. Észreveszi. Gonoszkodik. Ráfúj, majd rálehel. Hideg és forró levegő. A hormonjaim táncot járnak lüktető testemben. Ágaskodnék, hátha makkommal elérem az arcát, de ha így is volna, nem engedi. Elhajol.

Érdes nyelve határozott mozdulatokkal lát neki, hogy benedvesítse gondosan csupaszra borotvált zacskóimat. Félkörívesen, gyengéd csapásokkal borítja be nedvével, ajkával játékosan összeharapja a bőrt, megint a nyelvére vált és ütemes döfködéssel elindul lefelé.

Érzem, ahogy a nedvesség első cseppjei megjelennek farkam hegyén. De nyelve távolodik. Most újabb köröket és gyengéd döfködéseket ad lassanként, óvatosan közeledve szétfeszített lábaim találkozásához. Már az ánuszomnál jár.

Félénk tapogatózás módjára nyalja körbe  és újra körbe a nyílásomat. Megőrjít ezzel. Millió és millió idegvégződés adja le a riadót. A vér kiáramlik ereimből. A dárdámat nem érzem, most a hangsúly valmi egészen máson van. Ettől soha nem orgazmusom, de a kéjnek egy új, egy másik világába kalauzol vele.

Végre ujjai ráfonódnak a férfiasságomra. Arcát még mindig mélyen a fenekembe fúrja. benedvesíti farpofáimat és belső környékét. Ha kötelékeim engednék, kifeszülnék. megemelve derekamat, de moccanni nem tudok. Heves véráramtól tör fel tüdőmből a levegő. Szemeim előtt fantáziaképek, sötétlila karikák. Leírhatatlan képek, színes ábrák töltik be csukott látóteremet.

Ujjai farkamra fonódnak és lassan, óvatosan mozogni kezdenek csontkemény dárdámon. Még-még! üvölteném, de kéjtől összeszorult ajkaim a szuszogást sem engedik át. Halk nyögés tör fel a torkomból.

Ordítva követelném, hogy húzza. Húzza lejjebb, de pontosan tudja, hogy ezt még nem adja meg nekem. Miközben forró nyelvecskéje ánuszomat nyalogatja, végre eljön a pillanat, amiért magamban nyűszítve könyörögtem.

Farkamról a bőrt hátrahúzza annyira, hogy makkom kibukkanjon. újabb lépcsőfokot lépek felfelé a gyönyör útján. Érzékien húzogatja, ingerel. Föl és alá. Bőrkém valahányszor áthalad a makk peremén, kéjesen felnyögök. Csaknem elfelejtek levegőt venni. Felszabadultan engedem ki a levegőt a tüdőmből, majd gyorsan újabb lélegzetért kapok. De abbahagyja.

Mutatóujjával (valószínűleg) makkom hegyére téved. Szétkeni az előfolyadékot, zsírosan, csúszósan körbe és körbe. Érzem ahogy körme finoman belehasít a vágatba, újabb cseppeket kiszántva onnan, hogy széjjel terítse dárdám feszülő hegyén.

Pozíciót vált hirtelen. Nyelvét most a perem alatt érzem a férfiasságomon. Lassan és gyengéden körbenyalja. Egyre kisebb köröket ír le ahogy a teteje felé halad.

Ujjaim a vértelenségtől kifehérdeve feszülnek a béklyókra. Kezem zsibbadni kezd, de nincs menekvés. Elmémen megint átfut, vajon néznek-e bennünket, vagy tényleg csak ketten vagyunk?!

Végre eljön a pillanat. Forró hús, nedves meleg barlang veszi körül a makkomat. Szája lassú ringatózásból fokozatosan egy ütemes rengésbe vált. Érzem, hogy elindultunk a csúcs felé. Ütemesen mozgó ajkai valahányszor áthaladnak makkom peremén, egyre érzem a vég közeledtét. Leírhatatlanul közeleg a szemem sötétjében a kéjes beteljesülés. Elhagyom a testemet, érzékeim játszanak velem.

Ujjai vaskosan ölelik a farkamat közben. Mikor azt hiszem eljön a beteljesülés pillanata, akkor egy újabb ajtó nyílik lelki szemeim előtt és egy újabb fokozat következik a kéjfürdőmben. Meddig fokozható még?

Mindig azt hiszem, a következőre elindul a lüktető vulkánom, de nem. Még egy kört, élvezzük még tovább, mondja a testem. Nem enged átlendülni. nyöszörögve könyörgök irgalomért. Elmém kéjben úszik. Elveszítem az időt, a teret és a gondolatot. Csak úszom az árral tovább. Az öntudatlanság határán.

Hirtelen abbahagyja. csak két mozdulat, csak egy ujjabb ölelés az ajkával... ennyi kellett volna, hogy fröcskölve bevégezzem, de nem engedi.

Mocorgás, pőrén és megszakított gyönyörben fekve, izzadtságtól lucskosan maradok. Izmaim elernyednek. Érzem ahogy a csúcstól csak egy lépésnyire, lassan zuhanok vissza, dolgavégezetlenül. Vágyakozva.

Ujjai most bokámra fonódnak. Roppant súly, felsőteste egész tömegével ránehezedik, miközben háttal ülve nekem, finoman, lassan, óvatosan ráül meredező farkamra. Befogad. gyöngéd meleg veszi körül a dárdámra. Érzem, ahogy vastagon lüktetek benne.

Ringatózni kezd. Mit nem adnék ha láthatám most hátulról! Olyan ritkán csináljuk így. Lovagolni kezd rajtam. Fordítottan ül. Tenyere és ujjai a lábszáramra fonódnak. Alteste megemelkedik, amjd rámzuhan. Érzem, ahogy a farkam döfi magát bele mélyre és mélyebbre, minden mozdulatnál. Fejét előrehajthatja. Érzem a haját a bokámon. Minden enegriáját az altestére küldi. Dühödten lovagol, vaginája szorítja a makkomat, amint ki és be, újra meg újra beléhatolok.

Rohanva szaladok felfelé a csúcsra, kettesével szedve a kéj lépcsőfokait, melyekről az imént csúsztam vissza még. Sokadik ütemre, kéjes ritmusára valami csípő, fájdalomhoz közeli görcs indul meg bennem mélyen, ágyékom mélyéről.

A görcs mintha pillekönnyűvé tenné egész testemet. Amerre szétárad, súlytalanná tesz. Tudatom elszabadul a ketrecéből. Szám némán kitárul. Egy hang sem jön ki. Megtörtént. Innen már nincs visszaút.

Ágyékom súlytalan lebegése, hirtelen erős kéjbe vált. Érzem ahogy belülről elindul a kéjem. Ismét merev görcsbe rándulok, majd beindul a megváltó lüktetés... lövelli, ritmikusan pumpálja tele a Kedvest. Megjön a hangom is. Torkomból a semmivel össz enem téveszthető nyögés, a gyönyör hangjai szabadulnak ki. Úgy érzem mintha percekig lükteték, lövellnék.

Majd amikor az utolsó csepp is elhagyja testemet, erőtlenül zuhanok vissza a lepedőre, mint ahogy elmém visszatér a testembe. Csak haloványan rémlik, ahogyan megszabadít kötelékeimtől. Órákig nem tudom mit történik velem, hol vagyok.