Imádom nyalni. A szám, a nyelvem, a fogaim megállíthatatlan extázisban szippantják befelé, ölének rózsaszín húsát. Gyakran úgy érzem, ha akarnám sem tudnám megállítani magamat. A szám, akaratomtól függetlenítve magát, lüktet a gyönyört hozó ritmusában.

Szinte nincs alkalom, nincs együttlét, amikor ezt ki tudnám hagyni. Olykor erőszakosan, mielőtt kényeztető csókjaimmal leérnék az öléhez, Ő megragadja vállaimat, fölém kerekedik és ellentmondást nem tűrően belémül, meglovagol.

- Az nem megy, hogy mindig csak szájjal - mondja

- Magamban akarlak érezni!

Aztán hanyattfekve és kéjben ringatózva fogom, szorítom a melleit. Állát leszegi, sziszeg, nyögdécsel, élvezetben szorítja össze a szemét, grimaszol. Lágyan lüktető mellei hívogatóan várják tenyeremet. Teste ívben megfeszül, hogy hozzáférjek bimbóihoz. Kéri, kívánja, követeli.

Volt egy exem, aki képes volt pusztán a mellei kényeztetésétől elmenni. A Kedves erre nem képes. Van amikor igényli, van amikor egyszerűen nem esik jól. Ilyenkor a cicik kimaradnak a játékunkból.

Mikor a lábaközén vagyok és ujjaim már a puncija falát dörzsölik belül, nyelvemmel harmónikus lüktetésben követik egész testének ritmusát, gyakran felnézek, hogy lássam Őt. Alulról lássam.

Előfordul (és milyen gyakran!), hogy ujjait a nyelvével megnedvesíti, majd ágaskodó bimbóit morzsolgatja, kényezteti. Úgy, mint itt a képeken.

Ilyenkor kell ez neki. Erősebb, teljesebb lesz tőle az orgazmusa.

Olykor kibújik belőlem a kisördög és amikor zihálása elfúl, mellébújva gonoszul rákérdezek:

- Ugye most milyen jól jött volna a melleidhez egy harmadik?