Szent Iván éjjelén fogtuk magunkat és előre megbeszéltek szerint kocsiba ültünk. Irány Visegrádnál a Mogyoróhegy, a felvezető szerpentinen félúton van egy parkoló. Oda leparkoltunk, már éjfél elmúlt, tiszta égbolt, valósággal ragyogott a hold. A parkoló mellett kezdődik egy tisztás, az egész domboltalt beborítja, enyhén lejtős. Fogtunk egy kocsiba készített takarót, frissen kaszálva volt a rét, felmentünk a közepére, leterítettük a pokrócot és ott, a szabad ég alatt meztelenre vetkőztünk.

Elszívtunk egy-egy cigit, némán néztük a tájt (innen látszik a Mogyoróhegy és a Duna, túlpartján a kivilágított Nagymaros). Teljes csend és nyugalom, valósággal ragyogó holdfény, amelyben földöntúli látvány volt a kedvesem elnyújtózó teste. Amikor nekiláttunk csókolózni már éreztem, hogy be van izgulva, nedves.

Rövid idő után lekalandoztam a lábai közé és a nyelvemel kényeztettem. A "hajrában" maga is besegített a kezével és a szűrt fényben gyönyörűen megfeszülve elélvezett...

Egymás mellé bújtunk, beszélgettünk a másik takaró alatt. Néha egy-egy autó felment a szerpentinen, nem is tudhatták, hogy egy régi vágyam teljesül éppen a hatamas és sötétbe rejtőző rét közepén.

Aztán utána a párom is elkalandozott a csókolózásban az ágyékomig és miközben a fölöttem lévő göncölön csüngött a szemem egyre erősebb hullámokban öntött el a kéj. A beteljesülésem pillanatában kéjtől fátyolos tekintettel néztem a holdra .... Belém ivódott a látvány.

Maradtunk még egy ideig ott összebújva, aztán a szúnyogok egyre kitartóbb rohamai miatt visszamentünk az autóhoz és hazafelé vettük az irányt.

Hazafelé a kedvesem csak azt kérdezte:

- Ilyennek képzelted ?

- a szúnyogokat leszámítva... igen