Napok, hetek óta halogattam a fürdőszobai lámpa megszerelését. Valahogy este hazaérve inkább szétesik az ember, semmint nekilát fúrót, csavarhúzót és tiplit előhámozni, aztán nekiesni a csempének és villanyt szerelni. A Kedves szerint amúgyis egy patópál vagyok ilyesmikben. De tudtam, éreztem, már sokáig nem tudok haladékot nyerni.
Éjszaka az ágyban, kiskifli-nagykifli pózban. Próbálok közeledni hozzá, hátha elalvás előtt összejön valami jóság.
Kedves: Ma nincs kedvem, fáradt vagyok. Mi lenne ha inkább reggel....?
Én: Te is úgy vagy a szexszel, mint én a szereléssel.
Kedves: ?
Én: "Jó-jó tudom, hogy kell, meg jó is, meg szükség is van rá, de majd inkább holnap..."
A röhögéstől rázkódva aludtunk el.
