Budapest igazi dzsumbujában lakott még a Kedves, amikor megismertem. A kockaköveken zakatoló többtonnás trolik és a város forgalmas zaja fölött két emelettel alakította ki saját világát. Aurája nem engedte be a küszöbön, mindazt ami odakinn lakozik. Mintha a kopott, romos lépcsőházból egy másik világba léptem volna be, valahányszor ajtót nyitott nekem.

Amint kitavaszodott, a faltól-falig ágyán verőfényesen sütöttek be a nap sugarai. Egy alkalommal, amikor otthon megleptem, éppen az ágyán hevert. Hétköznap délután, meztelenül. Kívánatos teste itta magába a fényt.

Semmi több. Csak ennyi. Ehhez az emlékhez gyűjtöttem össze néhány fotót. Némelyik közülük olyan, mint egy pikáns, visszafogott exhibicionizmus. Akár megláthatják, de azért biztonságban van. Következzenek a képek!