Korai románcaim titkos izgalmai. Nincsen sok sztorim róla, de amikor még keresni kellett a helyet és az alkalmat (van kivel, de nincs hol - korszaka) gyakran jártunk - és nem csak ezért - moziba.

Nem volt olyan film, nem volt olyan alkalom, amelyen - mintegy véletlenül - a kezem végül ne kötött volna ki a velem lévő leány blúzának mélyében, vagy szoknyája alatt. Soha nem mentünk messzebbre. Volt benne extra izgalom, játék és - lebukás nélküli - veszély, hogy annyi ember között, ott vagyunk a sötétben és... szóval tudjátok.

Ez a korszak kimúlt. Úgy érzem, kiéltem belőle amit ki kellett élni. Nosztalgiával igen-, de a visszaidézés iránti vággyal nem élek iránta. Nem is nagyon járunk már moziba.

Nem erotikus történet, de ide kívánkozik: Egyszer valami krimit néztünk, amikor a mellettem ülő nőnek megszólalt a mobilja. idegesen kezdett kapkodni a táskájához, hogy idejekorán elnémítsa a telefonját. Persze mire előhalászta, a hívó már abbahagyta.

A pasijának a szeme még a sötétben is villámlott a dühtől. Hogy lehet, hogy nem némította el már a film kezdetén. Pár perc szünet következett, ment tovább a film, amikor a mobil újra megcsörrent.

Újabb ideges kapkodás (az előbb nem kapcsolta ki?! Ezt nem hiszem el!). A pasija már csendben beszólt neki, hogy kapcsolja már ki. Csöngés abbahagy, film megy tovább a vásznon. A morgolódó nézőtér is elcsitul.

Kábé újabb öt perc, amikor megint telefoncsöngés. A Nő mellettem valósággal összerezzen. Csak pillanatokon múlt, hogy a párja nem vágta szájon (szerintem), mire kiderült, hogy ezúttal a filmben csengett egy telefon.

Közel volt a botrány. Ezt megúszta. :-)