Lesz még zaftosabb kép(sorozat) is ebben a témában, de most csak ezt. Megfogja szememet, a tekintetemet.

A csipeszek (vagy mik) számomra látó- és érdeklődési körön túl vannak. Helyesebben: Számunkra.

Valahogy nincs a kelléktárban, nincs a játékaink között. Sem az akárcsak legszoftosabb fájdalom, sem a hozzátartozó eszközök.

Na nem mintha valaha is testfestésre adtuk volna az időnket eddig bármikor!

Pedig izgi lehet. Pláne amikor úgy festik ki a modellt, hogy csak egészen közelről rémlik, nem is ruhában flangál az utcán/bevásárlóközpontban stb.

Voltaképpen egy teljesen, vagy majdnem teljesen meztelen nő jár és kel a tömeg közepén. Node erről majd egyszer máskor!

Testfestéhez legközelebb akkor került a Kedves, amikor egy ismerőse Hennát rajzolt(?) rá. Azt hiszem ezt a műfajt udvariatlanság szextémában említeni. Nem is teszem.

A képen látható nő testfestése viszont kiköpött olyan, mint annak a diliharisnyának a mintája, amit egy emelkedett pillanatban a Kedves magára kapott, készülve egy szigeti John Digweed koncertre. A haját lezselézte és egy teljesen új nő állt mellettem.

Régebben, amikor még az éjszakában dolgozott egy bárban, valami hasonló leszbi frizurával védekezett a túl rámenős kuncsaftok ellen, akik úgy gondolták, a pultos csaj másra is kapható, mint italrendelésre. Nos Ő nem.

Nagyjából elérte, hogy egy idő után lemondóan konstatálták, hogy Ő a lányokat szereti. Sok macerát megtakarított ezzel magának. Aztán ha valaki mégis szimpi volt neki és úgy alakult, elmondta, hogy hánykor végez, a szerencsés pasi megvárhatta zárás után.

Ez volt a hormonkák korszaka. Régen volt, igaz se volt ...