Elsőéves egyetemisták voltunk, ők pedig végzős gimisek. A kiszemelt lány hívott le egy balatoni bulira. Ő kiszemelt engem én meg inkább a barátnőjét. Aztán persze egyikből sem lett semmi.... csak majdnem.

Lementünk valahová az északi partra, buli, iszogatás majd induljunk a partra fürdeni. Meztelenül. Persze ugratás volt. Sem ők, sem mi ketten, ott lévő srácok nem igazán gondoltuk (mertük gondolni?) komolyan.

Azt hiszem ehhez még mindenki túl hamvas volt akkoriban. Bernadette viszont komolyan vette. Elhitte. Ő egy harmadik volt, nem a két "potenciális" lány egyike. A legbevállalósabb.

Leértünk a partra ahol rájött, hogy mindenki hozott/vett fürdőruhát. Csak éppen Ő nem. A parton maradt. Sajnáltam őt, de megértettem. Imponált az a bevállalósság, amivel éppen felsült. Talán nekünk kellett volna felsülni? Igazságosabb lett volna.

Beúsztunk az éjszakai vízbe, ott levettük a textilt, és pancsoltunk egy 20 percet. Senki nem látott és nem tapintott semmit. Csak az első halovány tapogatózás volt ez későbbi kalandjaink világában. Túl halovány. legalábbis ahhoz képest amiket azóta megtettünk... megéltünk...