Ez nem annyira szexről (sőt!), inkább a meztelenségről szól. Tőlünk nyugatabbra (és főleg északabbra) elég magától értetődő dolog, hogy a szauna az fürdőruha nélküli műfaj. Ennek megvan az oka és a kultúrája. Nem a szabadosságról a kukkolásról szól, hanem így egészséges és tiszta. Álszemérmesség és képmutatás a szaunát meztelenkedésnek kezelni.

Egyszer az (azóta már lerobbant) Esztergomi fürdő fürdőruha nélküli területén voltam taúja egy jelenetnek, ahol a személyzet egy tagja kénytelen volt bemenni az egyik szaunafülkébe és hangosan (nem kiabálva) felszólítani egy középkorú hölgyet, hogy ez egy ruhanélküli övezet. A nő csak ült, nézett mint egy kőszobor és meg sem moccant. Mintha őt érte volna támadás. Neki állt feljebb, de meg sem szólalt, nem is mozdult. Pár pillanatig farkasszemet néztek, majd - miután a fülke ajtaja nyitva volt és a hő áramlott kifelé - a személyzethez tartozó férfi kénytelen volt meghátrálni és elment. A nő meg maradt. Remélem kínosan érezte magát. Ez tahóság ugyanis.

Aki akar szaunázzon fürdőruhában, de az egészségtelen, gusztustalan és... illetlen. Amolyan magyaros félmegoldásnak tartom. Bacik, izzadtság... tegye ahol van rá lehetőség. De nehogy már az legyen a mérvadó!

Eddigi tapasztalataink alapján kultúrált és természetesen ruha nélküli szaunázási lehetőség van (zuhannyal, merülőfürdővel - hideg!!! - napozóágyakkal) elkülönített részen Esztergomban, Sárváron és Egerszalókon. (Más most nem jut eszembe, de ha tudtok írjátok meg!)

Még tavasszal három napra elhúztunk vidékre egy wellness szállóba/fürdőbe, ahol csak kettesben adtunk a teljes lelki és testi megtisztulásnak.
 
Alig mozdultunk ki a fürdőruha nélküli területről. Szauna, gőz, napozóterasz.
 
Mustráltam a különböző szégyellősség fokozatú hölgyeket és leplezetlenül mustrálták a pucéran járó-kelő csajomat. Amitől csak még jobban megkívántam.
 
Magamban mosolyogtam a lepedőben állig beburkolózó csajokat, akik riadt őzike módjára tekintgettek körbe, ki az aki nézi őket. Az utolsó nap a szaunában kiterítve fekszünk, amikor bejön egy négyfős csapat. Két fiú, két lány. Állig beburkolózva. Ők voltak ilyenek.
 
Mi meg mit sem zavartatva magunkat, hanyattfekve csupaszon társalgunk tovább. 
  
Egyetlen pár volt a három nap alatt, aki a maga természetességben tudott így viselkedni. A nagy többség valahogy az átmenet köztességében volt. Ez elfogadható..