Ma a történet a férfi szemszögéből folytatódik:

 Mintha kómában lenne, vagy révületben. És mintha felcsattanó hangomra eszmélne fel és térne vissza a valóságba. Szándékos volt, még ha nem is az én szándékom, hanem valami ösztönlényé ott benn a fejemben ez a hirtelen váltás. Az erélyes parancs.
Úgy látom összerezdül. Mint aki hipnózisból tér vissza.
Tekintetem vizslatja, fürkészi.
Józan énem is kezd éledezni, attól aggódva, hogy ezzel  most elriasztottam.
Vajon veszi a lapot a játékomban?
Vagy elvörösödve magához tér és fúriaként kirohan?
De az igazi - ahogy én ismerem - az lenne, hogy amint lehet, fordít a játékunk menetén. Nehogy már odaadja magát nekem, átengedje az irányítást... De most improvizálnia kell.
Nem látom benne a vívódást. A kétséget, hogy mi tegyen.
 
Szemünk, tekintetünk, vágyunk egymásnak feszül. Látom a szeme tükrében, hogy... mit is látok?
Hát zavart és kétséget azt nem.
 
Affrancba! Ekkor már tudom, hogy fordítani fog a helyzeten.
Nincs kétségem, rögtön meg fogom tudni, hogyan.
Csak a pillanatot, azt a pillanatot nem tudtam megragadni, amikor bevillant neki a következő lépése. Mit tegyen?!
 
- Hozd ide a barátodat !
Mi vaaaaaan? hangzik fel bennem némán?
Egy másik pasit akarhat vajon? Valamit nagyon félreértett. Azt hiszi itt áll az ajtónk előtt?
vagy Budapest legalább 50 kilométer innen. Hogy hívok most ide bárkit, hogy bebújjon az ágyunkba?
És mit fogunk addig csinálni mi kettesben?
höhö
Értetlenségem nyilván kiült az arcomra is.
Rövidesen megszabadít a kínzó kétségeimtől, hogy aztán átadjon valami egészen másfajta kínzásnak, node haladjunk sorjában!
 
- Aki az előbb megtámadott - mutat a székre
 
Hát ez kész! Méghogy a barátom. Hisz' majdnem elhasaltam rajta, miközben Ő a karjaimban volt. csak néhány centire voltunk attól, hogy az egész este varázsa egyetlen tompa zuhanásban katasztrófába torkolljon....
 
Szinte látom ahogy erőre kap, magára talál. Pír önti el az arcát, de nem a szégyené, vagy a gátlásé. Valami sokkal veszélyesebb. Az izgalom, a lendület. Nyeregben érzi magát, le sem tagadhatná.
Ez az én csajom!
 
Észre sem veszi, ahogy lopva a kebleire nézek, miközben elhaladok mellette a székért. Nincs kétség! A bimbói hegyesen állnak az izgalomtól, majd átszúrják a cseppnyi vörös ruhát. Egy pillanatra megcsap az illata, szememet a füle mögé, a nyakába fúrom, ahol a elomló haja éppen engedi még belátni. Libabőrös, borzong, felhevült.
 
Leülök a székre elé, vele szemben. Agyam közben a válaszon kattog. Ülve és türelemmel kell most végignéznem, ahogy megteszi? Ahogy teljesíti a "parancsomat"?
Talán nem is tudja, talán épen hogy tudatosan teszi, hogy ne állva, mintegy uralkodva szemlélhessem. Jó húzás! Ösztönös húzás. Máris más a helyzet sugallata.
 
- Ülj le. Itt jó lesz. Várj. - szól hozzám. Fátyolos a hangja. Uralja a helyzetet. Kimászott a csapdából amit állítottam neki.
 
Könnyed mozdulattal felveszi a terasz küszöbén fekvő nyakkendőmet.
Be fogja kötni a szememet! - mondom magamnak. Be-fog-ja-köt-ni-a-sze-me-met.
 
Nabasszus! Hát ezt találta ki!
lelki szemeimmel már azt taglalom, ahogyan nyelvem hegyéhez érinti bőrét. Az ajka édes csókját, a hasa finom, puha vonalát, a melle domborulatát. A bimbóit, egyiket a másik után és vajon.... na majd meglátom.
 
De nem. Hirtelen és erélyes, célratörő mozdulatokkal hátrakötözi a karjaimat a szék mögött.
Ez a csaj kötözőszex-mániás! Efelől semmi kétségem immáron :-)
 
Biztonsági öveket bekapcsolni - duruzsolja hang nélkül a fülembe
- Ójjaj - gondolom magamban. Egy stewardess! Hát még ez is :-)
Na öregem, te a legalkalmatlanabb pillanatokban is képes vagy bármiből poént csinálni?! - korholom magamat csendesen. - Hát nőjj már fel!
- Igenis, értettem!
 
Belső párbeszédemből egy aprócska harapás térít magamhoz. Elektromos villámcsapás fut végig a gerincemen. Mögöttem áll. Én mozdulatlan vagyok.
 
A fejemben már a követlező percek történését modellezem.
A nyakkendő mélyen belevág a csuklómba. Érzem, ahogy a kézfejem elfehéredik. Nem jut el bele a vér. Sebaj! Máshova kell annak most mennie...
 
A testem íjjként kifeszül, mellkasom kidomborodik a természetellenes tartásban. Fordítani fog a helyzeten, uralkodó nézőből, parancsolóból, kiszolgáltatott tárgy lettem. Le fog mezteleníteni, ágyékom csupaszon fog felé meredezni a székhez rögzítve. És én nem tehetek majd semmit.
Vajon eljátszadozik velem?
Felöltözve elémgugol és miután lehántotta rólam minden ruhámat kezébe vesz.
Látom magam előtt a követlező perceimet.
A csuklóm köteléke a legapróbb mozdulatra is szorosabbá fonódik. Fogoly vagyok.
Apró, puha, lágy kezei ráfonódnak majd vértől lüktető, vérvörösen a semmibe meredező férfiasságom körül.
És nem a dárdámat, hanem engem fog nézni. Tudom.
Minden rezdülésemre, kiszolgáltatottságomnak minden apró sóhajára, lecsukódó szempilláimra szegeződik majd tekintete. Ahogy nézi, falja magába kezének kínzó játékán bennem feltoluló reakcióit.
 
Ott fogok ülni előtte, kikötözve, anyaszült meztelenül és a kényére kedvére leszek bízva.
 
A nyakkendőmnek lőttek már.
Ezt többé nem tudom felvenni.
 
Képzeljem csak el, ahogy egy tárgyaláson ülve - szokásom szerint végigsimítok rajta - és ezeknek a perceknek az kitörölhetetlen emlékeitől ott helyben felláll majd a farkam. Na puff. Ezt a nyakkendőt többet nem hordhatom. Ki van lőve, meg van bélyegezve immár.
 
Mégsem ez történik. Nem bújik ki a kérésem alól.
Csak helyzetet változtatja meg.
 
Háttal elém áll. Nem nyúl hozzám.
Éhes, mohó, falánk és vágytól elhomályosult tekintetem a vádliján fut felfelé.
Ha a szememmel lehet, úgy lágy csókot hintek a térde hajlatába. Pupilláimmal megpróbálom felhajtani apró ruhácskáját, hogy benézzek alá.
Szemben állok.... izé.. ülök a fénnyel. Nadrágomból sátor lesz. A "sátorvas" a mennyezet felé löki öltönynadrágomat és a boxeremet.
 
Tekintetem ekkor már a lehúzott zippzárjától hosszan látható gerincárkot nyaldossa. A sziluettjét látom csak, mely játszik velem a szemközt lévő kislámpa fényeiben.
 
Mint egy költőien megkomponált aktfotó. Amit felém nyújt, annak inkább sejthetem a látványát.
A nyakához nyúl... kioldja a pántját.

Egy láthatatlan mozdulat és ruhája hangtalnul, puhán omlik a bokájához. Alig engedni látni achilles ínét és kecses lábait ott lenn.
 
Biztosan azt hiszi, szemem a meztelen fenekének látványába fúródik.
De én is játszom magammal. Nem csak ő.
Tekintetem továbbra is a lehullt leplen nyugszik, lábait nézem, iszom magamba a képet.
 
Aztán engedem, hogy lassan feljebb is megnézzem, amit elém tárt.
A fenekét....
 
Nincs rajta bugyi... kapom meg a választ jó egy órával ezelőtti sejtésemre.
Két hamvas, markolnivaló dombocska.
A combjai ahol belefutnak a minden férfi végzetét jelentő titokzatos és felderítehetetlen Bermuda-háromszögbe. Mindezt hátulról látom.
 
Vörös combfixe kiemeli a látványt a sötétben. Minden idegszálam, a hajam, az ujjaim felé törnek képzeletben, hogy megérintsék.

Soha nem tetszett a vörös fehénremű egy lányon.
És most már tudom, soha nem is fog tetszeni senki máson. Csak Őrajta.
Ez már csak az övé lehet. Mást nem akarok így látni többé. Csak Őt!
Bevégeztetett
 
Karját melle előtt összefonva lassan, minden idegszálamat kikészítve megfordul.
Nem! Nem nézek az ölébe. Még nem!
Összetörné a varázst a hirtelen és lényegretörő mohóság, ahogy tekintetemmel falnám édes ölének rejtett zúgát.
Pillantásom a melleire sikilik, melyeket nem enged látni.

 
Tétován a szemébe nézek. Amit nem tehet meg a testünk, azt pótolja a pillantásunk.
Azonnal egymásba fonódik tekintetünk, összeolvad, szinte szeretkezik egymással a pupillánk.
Az idő megáll, kiesik a ritmusából.
 
Megint nincs testünk. Nincsen a szoba, nincsen a lekötözött karom, a szék és nincsen itt az ő mezítelen teste.
Csak Ő van és én.
Megtörtént tehát. Beteljesült.

Ez volt hát az első szeretkezésünk. Összeolvadtunk.
 
Karja lassan lefelé indul és én visszatérek a testembe. Lüktetnek az ereim. Ismét érzem ahogy szorít feszít a kötelékem, belevág a karomba. A farkam felrobbanna a beletolult vértől, makkomat dörzsöli a boxer. Mozdulni sem merek. Ereim egész  testemben lüktetnek, fülemben érzem a szívem ritmusát, mint megvadult gőzmozdony zakatolását.
 
Végigsimítja melleit, mintha játszana magával, kényeztetni kezdené testét a szemem láttára.
Majd két karját magasba lökve elkezd fordulni. Körbe és megint körbe.
 
A kinyújtott karjai szégyentelenül és a maga teljességében engedik mutatni testét, ahogy lassan méltóságteljesen fordul előttem.
 
Iszom a látványát. A halk világítás szembefényében egy istennő teste bontakozik ki előttem.
Falom a részeit, a porcikáit. Szabad utat engedek a mohóságomnak.
A feneke, a hóna alja, a lágyan leomló mellének sziluettje, a bokája, a csupasz és hívogató puncija, orra, haján átszüremlő apró fénycsóvák, köldöke, combja... minden részlete és teljes látványa tűzzel ég bele az emlékeimbe. Most. Éppen most történik ez velem.
Egész teste a fényben fürdik.

 
Könnyed léptekkel indul a minibárhoz. Tekintetem a járásától megnyíló combja közére tapad hátulról. Kinyitja és behajol.
A kis ribanc! Szándékosan teszi!
Mélyen lehajol, csodálatos csupasz puncija kitüremkedik combjai között és hívogatóan, szemérmetlenül vár reám.
Nem tudok mozdulni, csuklóim jéghidegen feszülnek a széktámla hátuljának a vértelenségtől.
 
Jégkockát vesz a kezébe és visszajön.
Kerülöm a tekintetét.
Hagyom, hogy fürkéssze gondolataimat. Csak találgasson hát!
Ne higgye, hogy megnyerte.
 
Ettől erőre kap és folytatja játékát. A kéjes küzdelem még nem dőlt el kettőnk között.
 
Szemben ülök a melleivel. Falom, tapintom, kényeztetem a látványt. Nem igaz, hogy nem érzi!
Biztosan tudja.
 
A nedvesen csillogó jéggel valósággal kirúzsozza magát.
Érzéki csöppek indulnak lefelé és kajánul az ajkán, az állán, majd a semmibe veszve levetik magukat a mélybe.
Jéghideg dús ajkait a farkamon érzem. A hideg képzetétől kicsit enyhül végre a feszülés ágyékomon. Pedig még mindig itt áll velem szemben, leül a combomra.
 
Lábát széttárja és szemeim érzéki csupasz résbe fúródnak, de kezében lévő jég hangatalnul visszarántja pillantásomat.
Nézem a teste minden rezdülését. Kacér és uralkodó pillantását, majd a libabőrt, a borzongást, a morzsolnivaló, szopogatni kínálkozó melleit, bimbóit, ahogy tiltakozik a bőre a jeges hidegtől.
Mozdulnék, hogy felnyaljam az aláfutó cseppeket, de nem. Tudom, hogy úgysem engedné.
 
A jég már a hasánál tart. A lámpa fénye sejtelmesen megcsillan egy apró cseppen, mely éppen a köldökén kapaszokdott meg.
 
A szám kiszárad, a fülem lüktet.
 
Finom ujjai, melyet az imént még a farkam köré fonódva képzeltem el most viszik egyenesen lefelé a jeget, mely hűvös, fényben csillogó vonalat hagy maga után.
 
Megáll a tekintetetem az ágyékán. Nézem ahogy a forró bőre másodpercek alatt felitatja a nedvet apró gombocskája fölött, csak néhány centire.
 
Nyalni akarom. Behatolni érdes nyelvemmel a résbe, magamba szívni rágni, körbejátszani lüktető kéjpontját, hallani a zihálását, érezni a teste kéjes rángását.
Uralkodj magadon! - szól egy belső hang megint.
 
Két ujjával közrefogja ami csillogó jégkockából mostanra megmaradt, egy apró csillámló golyócska és....
 
és bedugja magának.
Egész testén borzongás fut végig.
Látom a nyakár, a lehuny szemét, ahogyan magába fogadja a hidegét. A forró, tüzelő vágy átöleli és beveszi a jéggömböt. Tűz és víz találkozik.
Ujjai benn vannak.
 
Dárdmám hegye folyadékban úszik már a szövet alatt.
Tekintetét keresem, de Ő nem rám néz vissza, hanem testem beszédét nézi.
 
Csak egy lehelletnyi választ el bennünket. Ösztönöm, énem, testem és lelkem csókolná, de nem engedi. Erre Ő gondosan ügyel.
 
Hirtelen baj van. Rájövök, hogy hosszú másodpercek óta nem vettem levegőt. A felismerés és a döbbenet után éles légáram jut be a tüdőmbe, hasít be az oxigén a bezárva felejtett légkapun.
 
Fejem megszédül, lassan észrevehetetlenül ring a megpróbáltatástól.
 
Felszakad a lélegzetem, ismét önmagam vagyok tehát. Mint a gyöngyhalász, mely a látvány gyönyörétől túl sokat időzött a mélyben és éppen hogy időben ért még vissza a felszínre. Óhh te felszabadító, mámorító az első lélegzet!
 
Nedvétől fénylő ujjai elsiklanak orrom alatt. A forró párát beszippantja szimatom. Őt érzem. A Nőt. Az ízét, melyben hamarosan részesülnöm KELL. Ez másként nem lehet.
Pillantásom elidőzik meztelen, csupasz punciján, majd rögtön és kihívón a szemébe nézek.
 
Kioldja a kötelékem, zsibbadó végtagjaimba érzem, ahogy beáramlik a vér, újra feltöltve élettel a karjaimat.
 
- A necctől neked kell megszabadítanod, édes, azokkal a gyönyörű ajkaiddal. - mondja.
Előre dőlök a széken. Átfogom a derekát és mohóan lágy csókot fűzök a hasára. A hasa közepére.
 
Érzem, ahogy teljes testében megborzong érintésemtől. Kifeszült húr az egész teste.
Vár és vágyakozik.
Ez már nem incselkedés. Az imént szeretkeztünk a szemeinkkel. Most a hús követeli a magáét.
Eldöntöm. Ő lesz a hangszerem. Játszani fogok rajta, muzsikálni. De úgy, hogy érzékei átvegyék minden rezdülésemet.
 
Letérdelek eléje. Orrom szinte a hasába fúródik. Mély lélegzettel beszippantom bőre illatát. Közelről nézem a testét, forró leheletet fújok a köldökére, majd szenvedélyesen belecsókolok.
Összerándul, beljebb húzza a hasát, nedves ajkaim követik a teste vonalát. Nem tágítok.
 
Kezeim még mindig a derekán. Mintha én térdenállva táncolnék vele.
Símogató tenyerem lassú és kimért mozdulatokkal csúszik hátrafelé, majd körbeölelik a popsiját.
Ez az a pillanat, amikor a kezemmel, a bőrömmel látok. Szemem behunyva, mégis kritálytisztán kirajzolódik előttem buja vonala minden procikájának, merre a kezeim járnak.
 
Benyúlok, rátapadok arra az apró kis hajlatra, ahol a fenék íve a combjaiba simul.
Ujjaim elkalandoznak az árok mélyébe, de most még csak szelíden, finoman.
 
Majd erős és határozott kapcsokként megmarkolom hátsóját. Arcom felé húzom egész altestét.
Mélyet szippantok az illatából. Érzem ahogy megadja nekem magát, egyik keze a hajamba túr és símogat.
Puha, lágy de szenvedélyes csókot hintek vénuszdombjára.
Mintha felnyögne.
 
De nem ezt akarta még és én játszom a játékot, mert ő is betartja a kéréseimet. Párás ajkaim között játszó nyelvem a háromszögéből a combjára kalandozik és onnan lejjebb.
 
Mintha hallanám, hogy jobb lába szára féltékenyen tiltakozna. És Ő???
Vele mikor foglalkozom már?
 
Megkapja a kényeztetését.
Egészen a necc határáig, mindkét combja a nyálamtól nedves.
Ajkaim - ahogy kérte - a combfixszélére tapadnak, szorítják, harapják, megragadják és vonnák lefelé.
 
Csalnom kell.
Az erotikus viselet ragaszkodik gazdájához. Lába túloldalán ujjaim segítenek lesiklatni a démoni viseletet.
A necc rácsos börtönéből kiszabaduló bőre orromhoz dörgölőzik, ahogyan haladok lefelé. Egészen a térdéig.
Ugyanezt megteszem a másik lábán, mielőtt annak is féltékeny tiltakozását érezném  a lelkemben.
 
A mellekkel szoktam így lenni. Csókolni, nyalni, finoman gyengéden harapni, majd mikor rájövök, hogy ikertestvérét elhanyagoltam a révületemben, szemlesütve áttérek a túloldalra és kényeztetem.
 
De nem könnyű feladatot kaptam. A térde hajlata megálljt parancsol a neccnek.
Még mindig térden állva megragadom a kezeit. Ujjaink elszakíthatatlan kapcosként szorosan és melegen egymásbafonódnak.
Felállok.
Fölé magasodok és szememből ezúttal nem parancs, hanem gyengéd szerelem és vágyakozás árad.
- Gyere velem ki a teraszra. Ott megszabadítalak.

Kezét fogva megindulunk ki a sötét szabadba. Engedelmesen követ.
Leültetem az asztalra, a pezsgős poharakat odébb teszi.
 
Nőiségének csupasz kelyhe széttárul előttem, de ajkaim most a combjára, a térdére tapadnak. Lágy csókokkal illetem a térde csontját, ujjaimmal olykor besegítve haladok lefelé a lábfejéhez. Egyiket a másik után. Mindkét combfix már a bokájánál jár.
Lecsatolom vörös cippelőit, könnyed mozdulattal maga válik meg a combfixektől.
 
Kissé terpeszben ül az asztalon. Felemelkedem az arcához.
Derekánál fogva a terasznak a naptól felhevült kövére állítom.
 
Állunk egymással szemben. Állunk egymásba fonódva.
Bal kezem a derekán, jobb kezem és annak mutatóujja a hátsóján. Ott ahol a gyönyörök árka véget ér és belesimul a hátába, hogy aztán nyakáig húzódva gerince völgyét alkossa.
 
- Csókolj hát meg végre! Susogom. Csak ő hallhatja. Szemeimből vágy és szerelem árad.
 
Hosszú és mély csók következik. Ajkaink, nyelvünk egymásbafonódik. Szemeimet képtelen vagyok felnyitni.
Így jobban látok, látom Őt.

 
Mikor arcaink szétválnak egymástól, akár egy tangóban, de lassabban fordítok egyet törékeny és gyönyörűséges testén.
 
Most ő áll háttal a korlátnak. Én szemben vele. Mögötte az éjszakai csend, sötétség. Néhol lámpafények.
A hűs szellő egy pillanatra átfut rajtunk. Bőrének rezgését nem látom, csak érzem.
 
Aztán ez is elmúlik.
Mellének magasságában kétoldalt megfogom. Finoman hátralép szelíd unszolásom hatására. Felszisszen, amint a fémkorlát a hátához ér. Ez az istennő, ez a démon a tűz és jég játéka ma este. A hideg és a meleg. A forró barlangja és a jégkocka, a perzselő bőr és a hűvös fuvallat, a felhevülő test és a rideg fémkorlát érintése. Mindössze néhány perc alatt.
 
Beletúrok a hajába, majd hátralépek, hogy egész testét egyben, így ahogy van láthassam. Megint.
 
Csupasz meztelensége hívogatóan provokál. Könyökét felhúzva csuklóit kétoldalt a  korlátot markolja, ettől mellei még jobban kidomborodnak felém.
Pillantásom lábaközének árnyékát perzselik. Nézem... hosszan elnyújtott pillanatokig.
Nem jön zavarba, sőt úgy érzem fürdik a kitárulkozás pillantában. Hosszan és hosszan.
Végtelennek tűnő másodpercekig.
 
Ott állok, a férfi. Még mindig felöltözve, kedvemre, szeszélyemre bízott kitárulkozó NŐvel a szabadban. Csupán egy lépés lenne. Egy érintés.
Nézi, mérlegeli mit akarok tenni vele.
 
Pezsgőt adok a kezébe és koccintunk.
Mohón, szomjazón szaladnak le a maradék kortyok a torkán, nekem is úgy esik az ital mint kiszáradt oázisnak a nyári zápor.
 
Az üres poharak tompán koppannak az asztalon. Odalépek hozzá. Jobb tenyerem hátul a hajába furakodik. Tartom a fejét, hüvelykujjam a bal fülére simul. Másik oldalt a szemébe csókolok. Ajkaim a másik füléhez vándorolnak. Belesúgok.

 
- Meztelen vagy, ahogy akartalak. Mondd el most mire vágysz...