Eltévesztettem a sorrendet. Most jön az igazi 4. rész, az előzőt átszámoztam ötödikre.

- Hol vagyok? Arra eszmélek, hogy talpra állít a szobában, tekintetét az enyémbe mélyesztve. Fürkésző ez a tekintet, bár kissé még ködös, úgy, ahogyan az enyém is az lehet. Elkapom egy lopott pillantását a nyakkendő bekukucskáló vége felé és magamban elmosolyodom. Az is felrémlik, hogy az előbb valami mókás volt, kacagtam. Ja persze, belerúgott a szék lábába. Ez elindít bennem egy gondolatsort. De várok. Lépjen ő. Kíváncsi vagyok és nyitott. Vajon melyik énjét engedi ki? Mert hogy neki is több van, ez kétségtelen. Olyan ez, mint egy érzéki sakkjátszma. Ő lép, én reagálok, aztán fordítva. Óvatosan, izgatottan, felcsigázva. Felszikrázik a szeme. Most - gondolom - most dőlt el. Gyerünk. Végigsimít a karomon és megszólal:

 - Vetkőzz le! Teljesen! A cipőd maradjon rajtad, semmi más.

Nézem őt. Először csak a tekintetem válaszol - talán nem is értelmezhető számára, hogy mit. Majd szép lassan szétterül az ajkamon, arcomon a ragadozómacska elégedett, kaján vigyora. Még nem tudja, hogy megkönnyebbülhet-e, vagy most kezdjen aggódni. Most én szólalok meg:

 - Hozd ide a barátodat - és tanácstalan tekintete láttán nem bírom megállni, kibuggyan belőlem a nevetés. - Aki az előbb megtámadott - mutatok a székre.

Engedelmesen érte indul, miközben arra gondolhat, hogy most akkor ki is a játékvezető. Meg talán arra, hogy milyen bolond ez a lány. Hihetetlen összhangban passzoljuk egymásnak az "uralmat", és ez láthatólag egyikünknek sincsen ellenére. Újra elememben érzem magam az előbbi transzállapot után. 

- Ülj le. Itt jó lesz. Várj.

Elkapom a nyakkendő-kígyó farkát és ahogy visszanézek rá, látom a szemeiben felcsillanó sejtést. Mögéje kerülök, de ezúttal nem a szemét szándékozom bekötni, bár már mintha önkéntelenül hajtaná hátra a fejét... Lehet, hogy csak lesni próbál. Lehajolok és hátrakötöm a csuklóját a szék támlája mögött, a saját nyakkendőjével, miközben a fülébe súgom: - Biztonsági öveket kérjük becsatolni.

Felkacag, de azonnal el is hallgat, mert nem bírom megállni és egy leheletfinom picike harapást helyezek el a fülcimpáján. Ez láthatólag meglepi. Megkerülöm imígyen "lebilincselt" egyszemélyes közönségemet és megállok előtte, háttal neki. Most már biztosan elkönyvelte magában, hogy ez a lány kötözőszex-mániás. Pedig fél kezemen meg tudom számolni, hányszor volt szerepe a kötözésnek eddigi szexuális élményeimben...

A vállam fölött hátrapillantok. Félig elnyílt ajakkal és huncut, várakozó tekintettel figyel. Két karommal megölelem magam, majd a nyakpánthoz csúsztatom fel a kezeimet, és úgy, elől keresztezett karral kioldom a csomót. Lassan engedem lefelé csúszni a ruhát, még mindig háttal állva közönségemnek. A zippzár nyitva, alig kell segítenem, hogy lehulljon a bokámhoz. Kilépek belőle, odébb rúgom.

Nem szeretnék sztriptíz közben megbotlani benne és hasraesni. Enélkül is jókat kacagunk együtt. Újra átölelem magam és lassan megfordulok. Kezeim a vállamat fogják, keresztbetett karjaim a melleimet takarják. Picit félrehajtott fejjel nézek rá. Teljes mértékben bírom a figyelmét. Naná! Nincs más rajtam, mint a vörös necc combfix és a vörös magassarkú. Szépen lassan lecsúsztatom a kezeimet, végigsimítva melleimet, ahogy elhaladok fölöttük. Amikor leérek, hirtelen magasba rántom mindkét karom és körbefordulok, lassan, kéjesen, mint egy nyújtózkodó nagymacska, mintha azt mondanám: nézd, ilyen vagyok. Nagyot nyel. Nem is kell mondania semmit.

Mint a népmesében a lányon, most van is ruha rajtam, meg nincs is. Teljesítettem a parancsot, és mégsem. Egyenlő felek vagyunk, és ha én érzem, hogy emberemre akadtam, ő is érezhet valami hasonlót.

Odamegyek a kis hűtőhöz. Nem, nem italt keresek. Lehajolok, jó mélyen, háttal neki. Fejét utánam fordítja. Csak egy picivel veszi hangosabban a levegőt és csak egyszer. Kiveszek egy friss jégkockát. Már ez sem lepheti meg annyira. Újabb tévhitet alapozok meg talán, ami a szexuális szokásaimat illeti. Várakozásteljes tekintetébe kapcsolom az enyémet és visszamegyek hozzá. Eléje állok. Ahogy ott ül, az arca nagyjából a mellem magasságában helyezkedik el. Széttett lábakkal szemből a combjára helyezkedem, fél kézzel hátul megtámaszkodom a térdén. Így, picit hátradőlve, hogy élvezhessem az arcán a hatást, számhoz emelem a jégkockát. Körberajzolom vele az ajkam, majd továbbvezetem lefelé az államon, nyakamon, mellkasomon. Kitérek oldalra és körbesiklatom a mellbimbóm körül, amely éppen csak picivel lesz már csak keményebb ettől a behatástól. Átvándorlok a másikhoz, ott is eljátszom ugyanezt.

Nem volt túl nagy jégkocka és már igencsak olvadozik ettől a kéjes utazástól. Szépen lassan lecsúsztatom a köldökömig, ott is körbejárok vele, majd még lassabban, milliméterről milliméterre araszolok lefelé odáig, ahol beteljesedik a jégkocka sorsa. Ő megbűvölten követi a manővert, látom kitágult pupilláit, hevesen doboló nyaki ütőerét, a finom kis libabőrt a mellkasán ott, ahol korábban szétnyitottam inge felső gombját. Közel van az arcomhoz, ahhoz elég közel, hogy érezzem forró leheletét, de ahhoz elég távol, hogy egy újabb csóknak a gondolata, szándéka most még ne szülessen meg a fejében.

Amikor a jégkockával a rózsa nyílásához érek, nagy levegőt vesz, benntartja. Rezdülés nélkül várja az utazás végkifeljetét. Hirtelen mozdulattal mutató és középső ujjam hegyével összefogom, ami a kockából még megmaradt és behatolok magamba. Elnyelem, megolvasztom. Ekkor, és csak ekkor fújja ki hatalmas szusszanással a levegőt.

Kuncogva nézem az arcát, nem bír elszakadni a látványtól, így nem tudok a szemébe nézni. Kihúzom ujjaimat, melyek nem csak a jégkockától nedvesek, lassan felemelem a kezem és mintegy csaliként elhúzom nedvemtől illatozó ujjaimat az orra alatt, az ajka felső vonalán. Ekkor végre újra a szemebe néz, miközben igyekszik ajkaival csapdába ejteni a felkínált csalit. Mielőtt hagynám, így szólok:

- A necctől neked kell megszabadítanod, édes, azokkal a gyönyörű ajkaiddal.

Mögéje nyúlok és kioldozom a nyakkendőt.