Szavaimra csend a válasz. Némaságba burkolózva reagál. mint akinek ajtót nyitnak egy végtelen szabad térbe. Menjen és tegye ami a fejében jár.
Nem a zavar hallgatása ez. Mélyen a szemembe néz és lelkének tükre beszél hozzám hangatalnul.
Aztán megszólal.
Hangok, betűk. Nézem az ajka mozgását. Nedvesen csillogó puha párnák. Csókolnivalók és gyönyört hozóak.
A betűk szavakká, a szavak mondatokká állnak össze. Mindent értek és hallok egyenként, de nem értem az egészet. Inkább érzem, mint megértem amit mond.
Az utolsó józan üzenet, mielőtt leveti magát a szenvedélyünk tengerébe.
Egy nagy levegő, az ész, a tudat utolsó sóhaja, mielőtt elnyel minket a hullám.
Még alig ismerjük egymást, mégis túl közel kerültünk.
Talán túlságosan is közel, szerinte?
Nem érzem, hogy félne ettől, de tudom hogy mit gondol.
Minden idegszálammal biztosítani akarom, hogy ebben is ugyanazok vagyunk. Amint összeérnek a vágyaink nem perzseljük fel a földet, a két összeérő világot. Nem teszünk egymáséban kárt és nem jelentünk egymáséra veszélyt.
De itt vagyunk.
Mire magamhoz térek ölelésünkből, már a terasz langyos kövére terített takarón fekszem. Ölelőn és óvón takarom be testemmel meztelen testét. Rágömbölyödöm és magamhoz húzom. Haja, tarkója az arcomba simul, magamba szívom illatát.
Nyaka alatt átfűzött jobbkezem keblein pihen, másik karom csipőjének ruhátlan domborulatait simítja gyengéden. Érzem ahogy borzong. Bőre követi ujjaim játékát, amint azok ölén és hátán kalandoznak halványan.
Tapintom.
Rásimulok.
Testem az ő teste menedéke. A burok amelybe bebújik.
Ruhámon át érzem a bőre melegét.
Végtelennek tűnő pillanatokig olvadunk így egybe, mint két darab puzzle.
Hirtelen elég lesz neki. Kiszakad a meghitt állapotból, a csendes révületből.
Lebírkóz engem, fölém kerekedik, megint ritmust vált.
Átvéve az irányítást kioldoz ingem börtönéből, vibráló rezdülések szaladnak szét mellkasomon körmei hasítására.
Kicsomagolja felsőtestemet, pucér démonként lovagol rajtam.
Hajával enyhíti a piros karistolások sebeit rajtam. Gyengéden, gyógyítóan.
Testem merev, arcom a semmibe bámul, szemem lehunyom.
Érezni akarom. Úgy jobban látom.
Dorongomra ül, provokál. A ruha rabja vagyok, fölöttem meztelen vadmacska űzi édes játékát. Rásimul, ölével kitapogat.
Ingerel.
Belekezd a kéjes táncba élvezi megint, hogy hozzá sem érhetek.
Teljesen átadom magam szeszélyeinek. Megvalósul kibontakozik.
Mintha ruháival együtt levette volna minden gátlását és kétségét.
Órákig fürdenék az érzésben, hogy így és azt tegye amit akar.
Előrébb csúszik, pehely súlyával rám nehezkedik és karja kifordul. Könnyed mozdulattal nyitja meg a nadrágomat, hogy kiengedje énemet a börtönéből. De az érzéseim nem az ágyékomban vannak még, annak is eljön a pillanata.
A szemem falja őt, amint mellkasomon ül.
Feje felett a Hold karimája, mint indián istenség. Mellei az ezüstfényben fürdenek, arcát homály fedi, bozontos haja takarásában. Bimbója kiemelkedik a sziluettjéből, mint egy erotikus akt, nem! Egy rajz csupán. Finom vonalak, valószínűtlen fények.
Túl érzelgős és áhítatos lettem. Mint forró gőzbe dobott jégkocka, hideg bilincsek csapódnak férfiasságomra. Érzem, ahogy a testem vért pumpál, lelkemmel tapintani tudom édes örömet hozó ujjainak karimáját. Zacskóm összeugrik a sokktól.
Megfogott.
Tapint
A kezében tart.
Csak ösztöneim vannak már. Nincsen hatalmam a test felett.
Szemünk összeolvad, lelkeink immár másodszor orgazmusban táncolnak. Megszorít. Fenn és lenn. Mindkét kézfejével.
Az övé vagyok.
Ringatózó csípője elindul rajtam lefelé. Ágaskodó dárdám végigsiklik vágyaim testének forrót sugárzó hajlatán.
Kezével fog, állkapcsom reszket mit akar?!
csak nem.... ?
Máris megteszi, hogy bevezet oda, ahol még sosem jártam?
Ujjainak bizsergető kényeztetése még ott rémlik makkomon, zselés kéj leve csusszan, ahogyan hátsójáról továbbcsusszan. Megérinti lábaközét, a vágyak kapuját, majd onnan is tovább haladva fénylő csíkot hagy ölén, mellei közén végül megállapodik nyaka fölött. Arca elé veszi és engem néz. Én nem látom őt, ő engem fürkész. Majd tekintetét a kezében tartott férfiasságomra veti és szólongatja, játszik vele.
Érzem a lehelletét, a szavainak szellőjét, pattanásig feszült finom bőrömön.
Megcsókol.
Ott.
Hányszor, de hányszor idéztem meg magamban már e pillanatot. Elképzeltem ajkait, játékát, bőrét, lehelletét és csillogó nyelvét. Találkoznak a dárdámmal, testemen borzongás fut végig, elönt a kéj. Felszállok egy hullámra, mely a végtelenbe repítene ... ki a nyílt óceánra.
Szenvedélyes csókot nyom rám megint. Ujjain érzem, ahogyan a vastag, lüktető erek ujjperceibe simulnak.
Közben ráeszmélek, lábával imáron teljesen lemeztelenített.
Minden ami volt rajtam egyetlen gyűrött kupacban a terasz sarkában hever. Felemelkedem és karjaimmal kibújok szétnyitott ingemből.
Mert meztelen akarok lenni teljesen. Úgy ahogyan ő is van előttem. Rajtam.
Ajka és nyelve játéka visszatér a farkamra. Oldalt körbefonja, játszik, csiklandoz, halad lefelé. Ujjaival símogat, mélyebb árkaimban érzem körme kéjes hasítását. Hideg tenyér fonódik a golyóimra, nyelve követi.
Kényeztető szájától nedves bőröm megborzong a tovahaladó lehelletének sugarától.
Engedjem? - kiált fel bennem kétkedőn éber tudatom utolsó szikrája
Átadnám magam neki, ringadoznék játékának édes hullámain.
Miközben a kéj hullámai minden rezdülésnél egyre jobban betakarják énemet, vöröslő ködben felülök.
Állait két kezembe veszem, mintha kehelybe foglalnám.
Szemeink találkoznak.
Akárhogy is lesz, de előbb meg kell csókolnom.
Ajkaink összolvadnak, hosszas táncot járnak nyelveink. Kezével lenn még mindig fog, ingerel.
Nem tudom, hogy szóltam-e neki vagy csak akartam. Átadom a testem játékának, kényére és kedvére.
Lágyan visszahajol ölembe...
