Hirtelen ráeszmélek, hogy lemeztelenítve fekszik alattam. Valahogyan letoltam-húztam lábammal a nadrágját és vele mindent, talán ő is segített. Az ingét ő maga vetette le, az biztos. Folytatom nyelvemmel dárdája cirógatását, de ekkor az állam alá nyúlva felemeli, majd két tenyerébe fogja arcom és megcsókol. Forrón, szenvedélyesen, mintha ajka irigyelné ajkaim gyöngédségét farkától.
Aztán szétválunk és mintegy megadva az engedélyt a folytatásra, hátradől és lehunyja szemét. Jöjjön, aminek jönnie kell - úgy érzem, rám bízta magát.
Nem habozom, ráhajolok ágyékára. Hajammal csiklandozom, jobb kezemmel markolom dárdáját. Bal mutatóujjam körmével csigavonalban elindulok rajta lefelé. Forrón lüktet, hegyén előbújnak az izgalom gyönyörcseppjei. Nyelvem hegyével megízlelem, ajkaimmal lecsókolom róla. Érzem, ahogyan megfeszül, visszafojt egy sóhajt. Bőre borzong, combja libabőrös. Számba veszem, miközben ott belül nyelvemmel körbejárom, tapogatom, simogatom. Tövénél továbbra is szorítom, de a másik kezem szabadon garázdálkodik combjain, golyóin, majd benyúlva feneke alá belemarkolok feszes húsába. Mintegy ellentartok a fejem lefelé haladó mozdulatának, fél fenekére markolva picit emelem ágyékát.
Lassan, kéjesen és szinte megfontoltan, milliméterről milliméterre haladva közelíti dárdája hegye torkom mélyének forróságát. Amikor úgy érzem, végig bennem van, visszakozom. Majd újra előretörök. Gyorsítok az ütemen, majd lassítok. Játszom rajta, mint egy hangszeren. Fenekét továbbra is markolom. Dárdája kemény, mint a kő. Meddig feszíthetem a húrt?
Felemelem a fejem, rápillantok az arcára, megérzi, résnyire nyitott szemmel visszanéz. Ekkor tekintetét fogva tartva kidugom nyelvem hegyét, körbenyalom ajkamat, majd végighúzom a nyelvemet a farka csúcsától a tövéig, alul. Aztán vissza. Nézem őt. Néz engem, bár reszket a teste, a nyaka. Amikor hátrahanyatlik a feje, újra bekapom és finoman szívogatom. Kezemmel szorosan körülfogom, ujjaimmal föl-le húzogatom bőrét, finoman, mégis keményen. Megint csak gyorsítok az ütemen, majd lassítok.
Felszisszen. Nem édesem, te is tudod, hogy még nem. Újra lenyalogatom a csöppeket, játszadozom, csókolózom a farkával. Fogammal is finoman végigkaristolom, érzem, megfeszül, de aggodalomra nincs oka. Folytatom a játszadozást, néha úgy hajolok, hogy merev mellbimbóim hozzáérjenek combjához, végigsimítsák.
Fészkelődöm, lábszárára ülök nedves puncimmal. Kellemesen hűvös a bőre ott, izgatóan hűti nyílásom követelőző forróságát. Nem tudom, meddig feszítem a húrt, de érzem, hogy eljött az a pillanat, amikor meg kell állnom. Még nem akarom, hogy elélvezzen, bár szomjazom nedvét. De még nem.
ELŐSZÖR csak egyszer van, nyújtani szeretném még, elodázni, miközben reszketve vágyom a beteljesülését. Igen, az övét, általam.
Felegyenesedem rajta és kezénél fogva ülő helyzetbe húzom. Vonakodva nyitja ki szemét, messziről tér vissza, de nem ANNYIRA messziről. Látom a villanást, tudom, érti, most azt szeretném, ha ő kényeztetne. Végigsimít a pillantásával, mögém nyúl, tenyerével megtámasztja a hátamat, másik kezével kisimítja arcomból egyik rakoncátlan tincsemet és fülem mögé tűri. Olyan meghitt, ismerős mozdulattal, mintha mindig is így szokta volna.
Egy pillanatra egészen meghatódom, ellágyulok, annyira jólesik. Hátamra fektet és kezével, ujjaival, ajkával elindul felfedező útjára testemen lefelé. Nyakamat cirógatja, finom csókot lehel a fülcimpámra, majd...
