Estébe hajlott a délután. Semmi tennivalónk nem volt, sehová nem kellett mennünk. Ritka pillanat ez, minden alkalmat meg kell becsülnünk, amikor se család, se barátok, se munka nem szól bele az időbeosztásunkba. A nyaralás végtelen nyugalma még időnként visszaköszön ránk.

Kikölcsönöztünk egy filmet, a legnagyobb dilemma az egész napban az volt, hogy előbb a filmet nézzük és utána olvassunk, vagy fordítva. Túl voltunk a finom vacsorán, a fröccsök is megtették a maguk kellemes hatását az esti kánikulában. Végül azt javasoltam, kezdjük a filmmel, a könyvbe bele lehet aludni, a filmbe nem olyan jó....

Kényelmesen szétterülve a kanapén néztük végig a mozit (egyszer le kéne mérni hány percet vagy másodpercet töltünk úgy, hogy akárcsak egy lábujjal, nem érintjük egymást).

Már a filmvége-stáb futott a képernyőn, jó zenével amikor hozzám hajolt. Hosszan csókolóztunk. Csendesen, meghitten. Aztán mellkasomra hajtotta a fejét. A hasamat, a combomat símogatta lágyan. Jobb kezemmel a nadrágjába bújtam, fenekét és farcsontját tapogattam. Tarkója és a nyaka ellenállhatatlanul kínálkozott így finoman beleharaptam, ott csókoltam, balkezem a hajába túrt. Megborzongott.

Egyetlen szó nem hangzott el közöttünk, csak a képernyő világított sejtelmes fénnyel árasztva el a nappalit.

Kezei egyre érzékenyebb zónákba kalandoztak. Finom érzékiséggel vándoroltak belső combjaimon, alhasamon. Olykor - mintegy véletlenül - átsiklottak a szerszámomon, majd fel, vissza a hasamra. Legalább egy hete nem szeretkeztünk. Több alkalom volt, de valahogy mindig simogatásban, csókban halt el a közeledésünk. Nem vagyunk felajzva mostanában. Beérjük egy összebújással, átöleléssel még lefekvéskor is.

Nem kellett hát sok, hogy odalenn, kezdjek élénkülni. Apró harapásokkal és puszikkal hintettem el a nyaka tövénél, mire ujjai végre bejutottak a shortom alá. Finoman markolta, simította a zacskómat, tenyere lágyan végigfutott a hímtagomon. Ekkor már tudtam, vége a böjtölésnek. Most már tényleg kívántam.

Ujjbegyei éppen csak érintették nyújtózó férfiasságomat. Fel és le, le és fel.

Lassan, nagyon lassan haladt az érzékiség felé.

Aztán amikor minden készen állt, két ujjával gyűrűt formázva, makkomra bilincset kötött és izgatni kezdett. Az én gyönyörűségemre.

Talán a zihálásomra, talán kettőnk testeinek évek alatt összeszokott rezdüléseiből tudta, pontosan érezte, mikor kell átlendülnie. Leereszkedett a szőnyegre, megemeltem a csípőmet és könnyedén lecsúsztatta rólam a rövidnadrágot. Kezébe vett engem és finoman ráhajolt. Szinte csak a sziluettjét láttam.

Közelről néztem, amint picit hátrahúzva a bőrt, megszabadítja a farkamat bőrkabátjától. Alatta már nedvben úszott síkosan, nyelve lassan kőrözött a szökőkút mellett. Ez volt az első pillanat, hogy behunytam a szemem.

De a látvány gyakran visszacsábította tekintetemet. Oldalról rámhajolva kényeztetett, dárdám egyre többször, egyre gyorsabban és egyre mélyebben tűnt el ajkai között.

Lecsúszva a háttámláról végül lemondtam a látványról és elnyújtoztam a kanapén. Átadva ágyékomat önzetlen játékának.

Vissza-vissza pillantva még a gyönyör ködén át láttam ritmusosan bólogató fejét, de az ütemet már a kéj diktálta, s nem a látvány.

Hamar elérkeztem a beteljesülés kapujába. Keze szoros gyűrűben járt föl alá szerszámom hegyén, puha ajkai közt a nyelve kéjes táncot járt. Mikor ívben kifeszült testem, balkezével hamar alámnyúlt és erősen, kegyetlenül megmarkolta a fenekemet. Körmei belevájtak a húsba és nem engedték el.

Ez volt az utolsó pillanat.

Éreztem amint felérek a csúcsra. Egy röpke, öntudatlan pillanatig ilynekor elmúlik minden. Az ember nem érez semmit, csak kéjt és lebegést. Olyan ez mikor megáll az idő, szeretném visszatartani a visszatarthatatlant.

Minél tovább sikerül, annál erősebb és gyönyörtelibb lesz a kitörés. Aztán van egy pont - az időérzék ilyenkor megszűnik - amikor nem lehet tartani tovább az ódázhatatlant. Hangos nyögéssel megadom magam a kéjnek, had öntsenek el a hullámok. Testem csodálatos görcsbe rándul, a tudatom elvész. A gyönyör felhúz ülő helyzetbe, két kezemet a szememre szorítom, fújtatok.

Pumplom a nedvet és ő nyeli, ajkai nem hagyják abba kínzó játékukat, míg az utolsó cseppet is ki nem csalogatják a dárdám hegyéből.

Visszaroskadok. Kicsit meghaltam. Mint ilyenkor mindig.

Beszélni nem tudok, csak a zihálás. Forró ajkai kiengedik börtönéből a makkomat. Hideg levegő önti körbe nedves, duzzadt farkamat. Puha csókokkal hint körbe, érzem homlokának súlyát a hasamon.

Mikor visszanyerem öntudatomat annyit bökök ki: - ezt most miért? (hülye kérdés, tudom)

- Hogyhogy miért? - visszhangozza - hát micsoda kérdés ez?! Amikor borostás arcoddal belecsókoltál a nyakamba, begerjedtem. Nem tudtam megállni... - mosolyog rám a sötétben.

A film zenéje ki tudja már mikor, addigra lefutott.