Megdöbbentő beszélgetés volt. Még mindig a hatása alatt állok. Nem elképedés, nem elborzadás, nem is csodálkozás, hanem leginkább az a jéééééééé, ilyen is van?! típusú szemelkerekedés..

Történt, hogy baráti körben az exekkel kapcsolatos viszonyra terelődött a szó. Számomra mindig is nagyon imponáló volt, egyfajta érzelmi intelligencia és kultúra jele, ha azt látom, azt hallom, hogy két ember, akik egykoron párt alkottak, utólag, akár évekkel később is jó viszonyban, baráti viszonyban tudják fenntartani kapcsolatukat

Valahogy azt jelzi és jelenti, hogy az esetleg megvolt sértődöttségeket, bántásokat, konfliktusokat, érzelmeket a helyükre tudták tenni, felnőttként kezelni.

Az örök haragszom-rád, a kapcsolat minimalizálása óhatatlanul annak a jele, hogy menekülnek egymás elől, a mai napig nem tudják kezelni, túllépni rajta. Azon ami történt. Amitől Ők már nem egy pár.

Persze nem ilyen egyszerű ez, azért ezzel tisztában vagyok. Lehet, hogy nincs már mit mondaniuk egymásnak. Olyan nagyon megváltoztak együttlétük alatt és óta, hogy a legtisztább lélekkel és elmével sem képesek immár miről beszélni, egymás asztaltársaságát élvezni.

A régi idők kellemes vagy éppen kellemetlen emlékeinek visszaidézése egy pontotn túl unalmas, ha nincs új téma. Ez lenne a kivétel.

A napokban olvastam egy mondást: Ha egy férfi és egy nő a szakítás után is jóban vannak, akkor azok vagy soha nem szerették egymást, vagy még mindig szerelmesek.

Micsoda egy baromság!

Közelről látom, ismerem a Kedves és exférjének viszonyát. Amikor (évekkel a felbukkanásom előtt) kapcsolatuk válságba került és véget ért, elváltak ágytól asztaltól. Jó, voltak elszámolási viták és indulatok. Csak nagyon röviden. Ez volt a mosolyszünet korszaka.

Aztán mire én láthattam, makkor már régen állandó és színtisztán baráti viszonyban tartották egymássak a vonalat. heti rendszerességgel akár egy egész órát is dumáltak telefonon. Mert az együttélés, a szex, a szerelem már régen nem műkdötött, de az ex és a kedves is ugyanazok az emberek maradtak.

Akivel olyan jót lehet beszélgetni. hétköznapokról, politikáról, filmről, üzletről, közös barátokról, a világ nagy dolgairól, asztrológiáról (böehhh :-) ), mindenről.

Az ex rendszeresen kikérte tanácsát, megosztotta gondolatait az egykor közösen vezetett üzletekről, melyeket immár évek óta egyedül menedszelt (sajnos nem túl jól).

Közös baráti társaságba jártak továbbra is, a válásuk nem szakította szét ezeket a kötelékeket (vö: én barátom - te barátod).

Minden skrupulus nélkül, óvón és féltőn - merném azt írni - szeretettel követték egymás útját, ahogyan alakultak a későbbi kapcsolataik. Nem volt köztük tabu.

Kevés idő telt el, hogy én is megismertem az exét. És nagyon rövid idő alatt eldönthettem, ezzel a sráccal akkor is jól megértnénk egymást, ha teljesen más körülmények között találkoztunk volna. Az meg már ne legyen akadály, hogy voltaképpen lyuksógorok vagyunk :-)

Nehogy már azért mondjak le, zárkózzak el akár egész estéket átívelő beszélgetésekről, vitákról, iddogálásról, mert ez a srác a nőm exe!!! Mit számít ez?

Szóval ehhez hasnolnó élményeinket és viszonyunkat beszéltük éppen az asztaltársaságban, volt aki így, volt aki úgy (mereven elutasítóan), de mindannyian tolerálva a másik hozzáállását.

A legmesszebb ebben Betty ment. Fiatalos, energikus, mindig és minden pillanatban pezseg körülötte a levegő. Imádnivaló. Magabiztossága és az, hogy kétkanállal zabálja az életet vonzóvá, sugárzóvá teszi. Nem hiányzik belőle az önirónia, ami segíti abban, hogy humorral és derűvel kezelje ballépéseit vagy hibáit.

Betty tipikusan az a fajta lány, aki ha lefekszik egy fiúval, csak azért mert megkívánta, másnap nem fog a homlokára csapni, hogy: - Úristen! Akkor én most egy kurva vagyok?

És fordítva: Ha adott esetben több hónapja nem szerelmeskedett, akkor sem kezd azon rágódni, hogy akkor most már egy fapina lett..

Egy ízben azt mesélte, hogy képtelen hozzá méltó pasit összeszedni. Nodehát a hormonok ugye... Nem fél attól (én sem féltem), hogy belefásul az igazi keresésébe, vagy alkalmi partnerei között elveszti önmagát. Amikor összejött egy pasival, akivel nagyon jó volt a szex, de szinte semmiről nem tudtak beszélgetni, kimondva is megegyeztek abban, hogy a beszélgetéseket igyekeznek a minimálisra szorítani (sic!), nem erről szól az ő viszonyuk.

Van azonban egy (a több közül) pasikból az életében, aki nem is az első és nem az utolsó a "nagy" szerelmekből. Vele mindig tartja a kapcsolatot. Ez már tíz éve így megy.

Betty elmondta, hogy bármelyikük bárhol is jár érzelmi és társas életében, van egy nap, a szexforduló, amit mindig megtartanak.

Első közös ágybabújásuk napját minden évben megünneplik.

Hogy hogyan?

Igen! Úgy!

Lehet bármi és bárki az útban, ez a nap az emlékezésé a közös múlt újraélésének ünnepe.

Jó előre tudják, hogy azt a napot (vagy inkább éjszakát, olykor csak a délutánt) egymásnak tartják fenn.

Lehet éppen párkapcsolat, szerelem, szakítás vagy bimbózó kapcsolat, ez a nap, a szexforduló napja, júnuis 29. az egymásé. Akinek ez nem tetszik, az tiplizhet.

Sokféle reakció lehet (és volt is). Őszintén szólva én magamban elismerően csettintettem.