... és most íme, itt a harmadik történet egy újabb olvasótól:

18 éves elmúltam, amikor a nagy dolog bekövetkezett. Előzménye annyi volt, hogy miután a hivatalos látogatásokon kívül privátilag is eljárogattunk sétálni életem első fiújával, amit már a szüleim is "randevúnak" ítéltek, anyu kézen fogott, és elvitt a nőgyógyászhoz.

Persze előtte is jártam már ott, de most azért már komoly "nőként" kerültem oda, aki gyógyszert felíratni ment, mert ha már egyszer komolyra fordul a dolog, legyek biztos abban, hogy semmi hiba nem kerül a gépezetbe. Valahogy az első csókra nem is emlékszem, csak arra a pillanatra, amikor már tényleg éreztük, hogy nekünk egymás mellett a helyünk, egy rohanásos séta után, hajnalig beszélgetve anélkül, hogy fáradtságot, vagy az idő múlását érzékeltük volna.

Onnantól kezdve a behatolást kivéve egymás kényeztetését mindenféle variációban kipróbáltuk, élveztük, és vágytunk arra, hogy több is legyen. Éreztem, hogy őérte megéri!

Neki voltak már előttem barátnői, de tudta, hogy nekem ő lesz az első. Miután kellő ideig szedtem a gyógyszert, és már biztos nem lehetett baleset, már csak a megfelelő alkalomra vártunk.,. Azt is tudtuk, hogy csakis nálunk lehet ezt kivitelezni, náluk nem.

Egyszer a szülők jelezték tapintatosan, hogy ők vásárolni mennek, és nem érnek túl korán haza. Nosza, előkészítettük a terepet egy kis andalító zenével, és mivel addigra egymás testét már viszonylag alaposan ismertük, a kezdetekkel nem volt gond.

Kellőképpen várta a szervezetem a befogadását, mégsem volt egyszerű a dolog, mert bár kívántam őt, amint próbálta áthágni a határokat, máris kínzó fájdalommal reagáltam. Durva nem szeretett volna lenni, hogy csak hirtelen betolja, és túlleszünk rajta, ezért fokról fokra, óvatosan közelített, én meg foggal-körömmel kapaszkodtam belé, és fájdalomtól eltorzult arccal viseltem, és vártam, hátha jó lesz egyszer.

De sajnos csöppet sem lett jobb, hiába fújt többször visszavonulót, kezdtük előről, a végén már majdnem feladtuk, hogy majd folytatjuk legközlebb, mert neki sem volt leányálom egy falfehér, ájulással küzködő nőt szinte megerőszakolnia...

Azért még tettünk egy utolsó próbát, de ez sem vezetett eredményre. Legalábbis azt hittük, mert teljes hosszában nem tudott bejutni. Mégis, mikor felkeltünk, nagy meglepetésünkre egy kis piros folt várt ránk a szőnyegen. Máig előttem van az idétlen vigyori képe, ahogy néz rám, büszkeséggel vegyülten, hogy megtettük!

Gyorsan szőnyeget sikáltam, hajszárítóval igyekeztem megszárítani, hogy mire hazajönnek a szülők, ne is vegyék észre, hogy bármi történt, utána elmentünk moziba, mivel az volt az indokunk a távolmaradásra. A Philadelphiát néztük meg, és nekem borzasztó nehezemre esett ülnöm, izegtem-mozogtam, de sehogy sem volt kényelmes. Ezért vannak oda az emberek?!? Ez katasztrófa, ha ilyen fájdalmas állandóan!!!

Legközelebb már hirtelen első mozdulattal túlestem az összes maradványon, és utána már ment simán minden, és igazán élvezetes dolgok vártak rám!!!

És úgy látszik, megérzéseim nem csaltak, mert jó hosszú ideig egymás mellett tartott minket ez az élmény...