Valamelyik nap, éppen ráérősen klikkelgetek a világhálón. Valami olyasféle (bulvár)cikk akad a horgomra, hogyaszondjahogy: Mitől szoronganak a férfiak/nők az alkalmi vagy társas kapcsolataikban.
Szokásos helykitöltő iromány, ezúttal egy felmérésre, körkérdésre hivatkozik, amit 25-40 közötti alanyoknak tettek fel (állítólag).
A válaszok zöme is napi rutin: Nem vagyok-e túl dagadt, mit szóljak másnap reggel?, meddig marad? Mikor jön? Szex után muszáj kimennem pisilni, jujj de ciki, mikor mossak fogat? ... stbstbstb.
Egyszercsak megakad a szemem egy fiatal yuppie dilemmáján.
Azt írja, hogy gyakorol, szoktatja magát a háton alváshoz, mert fél attól, hogy reggel felébredve alkalmi kapcsolata magzathelyzetben vagy más, megalázó (sic!) pózban látná.
NABAZMEG!
Az első ami eszembe jutott, hogy ilyet biztos nem tud kitalálni egyetlen bevállalós puncimagazin kamu-kérdezőbiztosa sem. Pedig Ő hétről hétre pasivadító szextippeket gyötör ki az agyából, csak hogy a flekkdíja meglegyen!
Nem! Ennek igazinak kell lennie. Ilyet ember saját kútfőből ki nem talál.
A második: Te jóóóóóóóságos úristen! Mi lehet egy ilyen baromnak a fejében! Hogy megalázó póz???
Hol él az ilyen ember?! Honnan nőnek ki az ilyenek?
És ezek szabadon járkálnak az utcán?
Milyen lelkivilága, milyen környezete, milyen értékrendje lehet annak az embernek, akinek legfőbb parája, hogy kicsi gyerekként összekucorodva találja meglátni az iménti kedvese?
Hogyan jut valaki el idáig? Képes ilyeneken vezetgetni magát? Mennyi időbe telt mire ezt a gondolatot kitenyésztette a saját fejében?
Ha pisztolyt fognának rám és az arcomba világítanának reflektorral, akkor sem volnék képes ilyesmit megszülni. Szingli lányok: Részvétem!
Hogy egy ilyenbe bármikor belefuthattok....
Ahogy Csodabogár barátom mondaná: "Az ilyet kéne szaros léccel homlokon vágni"
