Azért, ha kiszeretnének belőled egy nő miatt, azt gondolom kicsit zokon vennéd...
Mert amíg "csak" a testiségről van szó, addig ez a férfiak vágyálma, nem? :)))

@Enchantée: Gondom van ezzel a "zokon vevéssel".
Persze, hogy - finoman szólva - nem esik jól ha valakit (bárkit) elhagynak.
Node számon lehet-e kérni valakin, lehet-e neheztelni bárkire az érzelmeiért?
Külön posztot érdemelne a téma....

@Szexofon: :DDD
Rajta, várom a véleményedet bővebben is! :)))

Azért nem CSAK ösztönlények vagyunk, hanem az ember jó esetben mérlegel, és felméri az érzelmek tartósságát, erősségét is... Aztán végül dönt, hogy megy, vagy marad. Vagy félrelép, vagy nem.

Nem lehet egy kellemes helyzet...

@Enchantée: Hát bővebben annyi (kezdő lépésként):
nem csak ösztönlények vagyunk ez igaz, mint ahogy éppen így igaz az is, hogy nem csak racionálisak.

Az ösztönök elfojtása éppen úgy természetellenes, mint ha valaki semmi mást, csak a rációt követi. Egyik sem kizárólagos, és egyikre sem lehet kizárólagosan hivatkozni.

A megcsalást illetően azt mondom, a legegyszerűbb és egyben szemforgató, önfelmentő, lamentáló stb. hozzáállás az, becsapottnak érezni magunkat. Az önsajnálat és az abból következő düh, harag, bosszú sokak esetében természetes, de mégis csak felszínt karistolja.
Elejét veszi annak, hogy szembenézzünk: Vajon miért történt meg?

Néhány variáció:
1. Mert ilyen a természete, könnyűvérű, habzsolja a nőket/férfiakat?
Válasz: és ezt csak most tudtam meg?! Nosza jobb későn mint soha, Rajtam áll hogy elfogadom, avagy ilyennek már nem kell.
Ergo: haragra nincs ok, nem tehet róla, váltani kell.

2. Mert csábításba esett és engedett neki?
Válasz: Bizony az ösztönök fontosak az emberben. Sőt az is lehet, hogy neki fontosabbak mint nekem.
Az én döntésem, hogy ezzel együttélek-e vagy szakítok, de megint semmi olyan nincs, amiért hibáztathatnám. Ő ilyen.

3. Megcsalt mert nem vagyok elég neki?
Válasz:Hohohó!! Ez a legkeményebb! Pedig érdemes lenne szembefordulni azzal, hátha én magam nem nyújtom azt amire neki igenis szüksége van. Ezért máshol kereste a szexet, a boldogságot.
Nagyfokú őszinteséget kíván ez az embertől, ennél sokkal könnyebb "csak" zokon venni...

4. Már nem szeret?
Válasz:Igen, ez is lehet. Akkor meg mi a baj? Követelni nem lehet, hogy szerethessen mint ahogy meggyőződésem az is, hogy az érzéseiért senki nem vonható felelősségre.

4+1 Miért hazudott, miért csalt meg, miért nem mondta el inkább, hogy már nem szeret?
Válasz: Ez álkérdés! Ne tegyünk már úgy, mintha kevésbé neheztelnénk rá akkor, ha közli, hogy nem szeret.

@Szexofon: Én azért dühöngenék egy sort hirtelenjében. Aztán lehet, hogy lenyugodnék, ha felolgoztam a tényt, és az általad is említett okok egyikére rá tudom húzni a helyzetet, de addig eljutni nehéz, és nekem még van mit tanulnom ezen a téren is... :)))

@Szexofon: Anno, mikor én ilyen helyzetbe kerültem, akkor a kérdésre, miért, az volt a válasz, hogy én tehetek róla. És ez volt a legbosszantóbb az egészben. Mert arról, hogy esetleg megváltoztam, arról, hogy már nem vagyok vonzó, arról, hogy már nem szeret, arról, hogy nem vagyok elég tehetek, arról, ha valaki nem őszinte, az nem az én hibám. Az az ő személyénének a hiányossága. És ez a pofátlanság, mikor a csaló át akarja hárítani a felelősséget.

...

@Dr. Jula Watson: Mikor én kerültem ilyen helyzetbe, én is feltettem a Miért? kérdést. Az mondta, azért, mert kíváncsi volt, milyen érzés megtenni... kíváncsi volt, hogy meddig mehet el, és hogy milyen érzés az a hatalom, hogy megteheti...
Évek teltek el azóta, de még mindig eszembe jut... merthogy akkor falsnak tartottam ezt a választ... aztán mikor én életemben először félreléptem, pont ugyanezek az érzések voltak bennem is...
Fura, nem? :)
Én amúgy genetikailag defektes vagyok, nem igazán vagyok képes a szó hagyományos értelmében féltékenynek lenni... És hogy ez milyen jó nekem így...:D

háááát, jókor érkeztem...

nem tudom, én hogyan reagálnék...
1. meglepődnék (ez mondjuk a helyzetemből adódik)
2. összeomlana az önértékelésem (és csak azért nem porig, mert van megerősítés máshonnan), hogy velem nem, mással igen.

de igazából egy picit örülnék, hogy tiszta vizet lehet önteni a pohárba...

mindenesetre az inflagranti az elég durva. sosem hoznám ilyen helyzetbe, hogy erre sor kerülhesen.

@Esbeth: Természetes, hogy ilyen érzéseid voltak, hiszen az ember arra van kódolva, hogy saját magát mentse, még saját maga elött is. Féltékeny alapjában én sem vagyok, ehhez a sztorihoz hozzátartozik, hogy a kiderülése elött én már éreztem, hogy gáz van, rákérdeztem, de nem volt válasz. Arra meg, hogy van-e valaki más, azt mondta nincs, de nem is akar. Na ezért a hazugságért haragudtam olyan nagyon.

@éniskócos: Az in flagranti tényleg az. Ha már valaki félrelép, legyen benne annyi, hogy nem a közös ágyba, vagy olyan helyre viszi a másikat, ahol a csalt fél is él/megfordul.

@Dr. Jula Watson: Mondjuk ez már csak praktikus okokból is érthető lenne :-)

@Esbeth: ez a defektem nekem is megvan :-)