... soha nem találkoztunk még, mégis mintha ezer éve ismernénk egymást. Mindent tudtunk már egymásról. A gondolkodását, a szerelemit, az életét, mi tetszik és mi nem, hogyan éli meg a mindennapi dolgokat és az intimitást a másikunk. A találkozás a való életben szinte már csak cizellálása volt ismeretségünknek, nem tartogatott bizonytalanságot, sem félelmet a csalódástól. Kis túlzással olyannak ígérkezett, mint a bonbonmeggy a tejszínhab csúcsára.
 
De ez lett a legfinomabb.
 
A megbeszélt órán a megbeszélt helyre siklott egy fekete autó. Az alig kivilágított utcán csak a lehullott faleveleket kergette az őszi szél. A lány magába zárkózva állt a járdán, egyetlen alak távolodott a sötétség leplébe. Az imént még tekintete végipásztázta a szótlanul várakozó nőt, de annak magabiztossága lepergette pajzán gondolatait.
 
Amikor a kocsi bekanyarodott a sarkon, csak a fényszorói hasítottak bele feketeségbe. Nem jött lassan, de nem is száguldott. Túl gyorsan gurult ahhoz, hogy úgy tűnjék, keresne valamit, de túl lassan ahhoz, hogy tovaszáguldjon.
 
A lány tekintete megrpóbálta átütni a fényszórók közötti éj palástját, de az reménytelenül takarta az utasteret. Teste egy pillanatra sem feszült meg. Hosszú, magas szárú csizmái pillérként tartották a betonon.
 
Az autó odagurult mellé, és csak az autolsó pillanatban vál nyilvánvalóvá: érte jött. Ő az!
 
A letekert ablakon át az utastér homályából egy kedélyes hang szólt ki: Jelszó?
 
Nem volt jelszó! Pillanatnyi hezitálás után rájött, kihúzták alóla a talajt, bármennyire is készült rá, nem az övé lett a kezdőlépés a sakkjátszmában.
 
Letette a cuccait a hátsó ülésre és beszállt. Másfél órás autózás következett. Az éjszakai táj diszkréten suhant el mellettük. Már a sztrádán hajtottak, mire először csend telepedett le közéjük. A lány szeme folyamatosan a vezetőt fürkészte. A férfi érezte minden néma pillantását az arcán. Hol az utat, hol az utasát nézte. Azzal a magabiztos érzéssel, hogy a látványból még kap eleget ezen az estén. Az Ő kettőjük közös éjszakáján.
 
Talán éppen ezért inkább az aszfalton tartotta a tekintetét. Mint aki megszerez egy ritka zsákmányt és tudja, érzi, ezt nem azonnal kell feltépni, kinyitni, hanem a birtoklás bizsergető érzésével hazáig viszi, és majd ott, úgy ahogyan elképzelte, ahogyan akarja... a maga kis saját ceremóniájában nyitja fel a táskát, amikor senki és semmi nem zavarhatja meg az ihletett pillanatot.
 
Egy órányira céltól lehajtottak az útról. Dugig tömött vendéglőben foglaltak helyet, hogy végre csak egymással foglalkozhassanak. Úgy nézzenek egymás szemébe, ahogyan addig soha nem tudtak, nem akartak, nem mertek. És persze nem is tudtak volna.
 
A vacsora alatt mintha kristálygömb nőtt volna köréjük. Kirekesztve tőlük a külvilág zajait. A többi vendég hangoskodását, a tányérok csörrenését, az étterem zajait. Csak néha a pincér léphetett be aurájukba. felvette a rendelést, kihozta az ételt. Pontosan olyan volt, mint amilyennek egy jó pincérnek lennie kell. észrevehetetlen, de azonnal megjelenik, amint a vendégnek szüksége van rá.
 
A vacsora alatt az utolsó falatig kiízlelték a személyes kapcsolat minden pillanatát. Lassú, elnyújtott pillanatokban néztek egymás szemébe, beszélgettek a világon szinte mindenről, mert a szavak, a témák, az egyetértés és a vitatkozás, görcs és feszélyezettség nélkül ömlött belőlük. Régen ismerték már egymást.
 
Karonfogva botorkáltak ki a parkolóba, hogy folytassák útjukat. A nő már az út első felében megvált magassarkú csizmájától, kényelmesebb cipőre cserélte le. Még az elején a férfi figyelmét nem kerülte el a rövid vörös ruha alól kivillanó combfix pántja. Pontosan tudta, de még nem akart belegondolni, hogy a combfixen felül, már nem lesz más textil a lányon, csak a ruhája.
 
A Nő keze a sofőr combján pihent. Olykor átvándorolt annak kezére, együtt váltották a sebességet. Akkor sem engedte el.
 
Hosszú, vörös körmei belesimultak az öltönynadrág fekete vásznába.
 
Hosszú éjszakai autózás végén, kocsijuk behajtott a kapun és a kerekek alatt csikorgó kavicsokon a parkolóba hajtott. Néhány ajtócsapodás és a két diszkrét alak belépett a szálloda magányos recepciójához. Az utolsó vendégek érkeztek meg aznap.
 
A bár hívogatóan várt rájuk egy welcome drinkkel, de egyetlen pillantás váltás elég volt hozzá, hogy tudják, nem ülnek be a süppedős boxokba. Volt náluk ital. Másra vágytak.
 
A hotelszoba kinyílt, folyosón még kongó lépteik puha szőnyegen haltak el. Letették cuccaikat és gyorsan, gyengéden egymásbafordultak. Az első csók.
 
Lehetett volna a találkozáskor. Lehetett volna a vacsora után, de kibírták, saját korlátaikat élvetegen tesztelve csak most engedték egymáshoz ajkaikat.
 
Ne gondoljátok, hogy elérzékenyülve, vagy megilletődötten. A lány fogai utat hasítottak a férfi szájába. harapta, szorította, szívta a nyelvét. Mintha a lelkét akarná itt és most bekebelezni. Igen... zabálni.
 
Mondják, hogy a delphoi jósda szűzeivel, minden betérő csókolózott. Olyan bizalommal és odaadással voltak egymáshoz látogatók és papnők, hogy ezzel a szertartással cseréltek lelket - bizalmuk jeléül.
 
Az első csóknál ez az emlék futott át a férfi fejében. Lelket cseréltek.
 
Hamar ital került a bárpultra helyezett poharakba. Koccintani kellett, nézni egymás szemébe. Mire az öltönyös férfi visszafordult a kinyitott palackkal, a nő kezén már hosszú, piros szaténkesztyű volt, könyékig elrejtve karjait.

Meztelen vállán egy tetoválás villant, ruhája szabadon hagyta szinte egész hátát. Bokája felett egy pillangó sziluettje feketéllett, amit a férfi ügyefogyottan képes volt bagolynak nézni. nem ez volt az első, de távolról sem az utolsó, hogy megnevettették egymást.
 
Következő csókjuk a testiség nyitánya volt.
A férfi megfordította a lányt, háta mögé került úgy, hogy szemben a tükörrel lássák magukat. Keze nyomán a ruha zippzárja lassan, de határozott mozdulattal haladt, mint vonat a síneken, amíg el nem érkezett a végállomásig.
 
A piciny ruha elhagyni készült testét. A férfi kezei hónaljban becsúsztak a melleihez. Óvatosan, ihletetten ráfonódtak a kebleire, ujjai a követelőzően hegyes bimbókat érték, markolászták finoman. A lány nyakát, tarkóját csókolva a férfi tekintete megtalálta a vágyait a tükörben. Nézte önmagát, ahogyan kezében tartja nőjét.

A ruha diszkréten és hangatalnul a puha padlószőnyegre hullott. Ott állt előtte, karjaiban a nő, anyaszült meztelenül. Melleit csak két keze takarta, csupasz ágyéka szégyentelenül látszott a tükörben, minden öltözéke csak a vörös combfix volt. Mezítláb állt és simult bele a mögött álló férfi be.

Élvezték, itták magukba a pillanatot. Aztán a lány is nekiállt, hogy végre kicsonmagolja magának a partnerét. Nyakkendő, ing, atléta, nadrág, cipő... egyenként kerültek az ágy végén a földre a ruhadarabok, míg végül már csak egy fekete boxer takarta a pasi testét. De az még ott maradt.

A hívogató ágy megnyílt előttük. A férfi keze és szája mohón habzsolta a Nő bőrét. leszabadulva annak ajkait, belecsókolt a nyakába, vállába, haladt lefelé. Tenyere átengedte szájának a mellbimbókat, hasa közepén fényes csíkot húzva közeledett lefelé, céljához.
 
A lány teste csodás ívben kifeszült, de a kis harapások és a puha, forró nyelv még kínzóan körülményeskedett belső combján, vénuszdombjának szélein.
 
Mintha engedélyre várna, pedig már semmi nem tarthatta vissza.
 
Szája kimérten és határozottan tapadt rá a rózsaszínen széttárulkozó ajkak közé. Nyelvével behúzta fogai között a kéjtől duzzadt gombocskát. Falta, nyalta kényeztette kedvesét .. érezte ahogyan a test teljes egészében átadja magát a gyönyörnek.
 
Zenész érezte magát, aki finom hangszeren játszik és ez utóbbi mintha régi mestere kezeibe került volna vissza, úgy reagált minden érintésre.
 
De nem engedte még, hogy a lány elszálljon. Otthagyja őt annyi beszélnivalóval, az évődés, a megismerés, a kitárulkozás örömétől nehezen szakadt el. Még akarta a nőt, de annyira, hogy nem engedte csak a testét, először a lelkével akart szeretkezni... tovább.
 
Órák óta játszották játékukat már, mégis úgy érezte korai volt még mindig a szexhez.
 
Lefordult róla és ismét vad csókolózásba kezdtek.
- És engem ki vetkőzet le? - kérdezte hetykén. Majd pár pillanattal később már hátán fekve nézte a lányt, amint lába között térdelve megszabadítja alsójától. Valószínűtlenül hosszú kezek fonodtak a dárdájára. Nézte a csillogást a nő szemein, amint nemes szervét vizslatja, élvetegen ringatta magát a látványban, ahogy a hosszú, szigorú vörös női körmök, farkának ráncos bőrébe karmolnak.

Megvolt. Az ösztön, a vágy ebben a pillanatban taszította le trónjáról a tudatot.
 
A hormonok diktatúrája következett. Egész éjszakán át tombolt, dühöngött bennük a vágy, de nem vadul. Hanem kimérten, minden kortyot ízlelgetve tettek egymás örömére. Hajnalig.
 
A lány előre szólt neki. csak "egylövetű". Ne zavarja, ne is foglalkozzon vele, ha egyetlen orgazmussal ajándékozná meg az egész estén. Ettől még tudta és mondta, hogy élvezi, mert élvezni szokta és élvezni tudja a testi együttlét minden percét.
 
Igazi démon volt - ezt a férfi tudta róla. A vörös démon. A ruhája, a cipője, a combfixe, a körmei... mind-mind rászolgáltak erre a jelzőre.

A démon és a dög. Így nevezte őket, mert beszéltek a másikról is, vagyis a harmadikról, akit a démon egyszer felavatott és az felavatta őt.
 
Mikor már a szónak, a nevetésnek, a csóknak és a simításnak, a kezek kényeztetésének nem volt ideje, a férfi végre ráhajolt lágy ölére. A rózsaszin barlangszirom kinyílt és befogadta nyelvét, ajkait. Húsos vénuszdombja mindent kitárt, amire a férfi oly' régóta vágyott. A vörös körmök görccsel markoltak a lepedőbe. Az apró kis redőkön ki be járt a férfi mutatóujja, nyelvének játéke pedig repítette a lányt a gyönyör hullámain hosszan és hosszan.
 
Kiélvezték minden percét. Ki tudja hányszor táncolt vissza és kezdte újra a kéjes játékot a lány, Kedvese pedig ringatta, kényeztette az ágyra hajolva, érezve, hogy közben dárdája a látványtól nedvesen súrolja az ágy szélét, melyen térdepelt.
 
Végül a sokadik körben a lány izmai megfeszültek, halk, lefojtott nyöszörgés, megállíthatatlan rángás uralta testét irányíthatatlanul. A férfi szája nem engedte ajkainak börtönéből. Újabb és újabb löketekkel tartotta a gyönyör börtönében, míg végül megkegyelmezett neki. Elengedte és hagyta megpihenni végre. Ráfonódott a kimerült női testre, csókokkal hintette be mindenütt. Átkarolta, betakarta ölelésével és csendben pihagtek együtt. Behúnyt szemmel némán mosolyogtak a szoba éjszakájában.

Tudták (tudták-e előre?), hogy ez még csak a bevezető volt a hosszú éjjelen....