Egy jóval a középkor felett járó, joviális ismerősömmel történt az eset, hosszú évekkel ezelőtt. Cudar novemberi időben vette fel az út menti buszmegállóban ázó-fázó leányt, gondolván beviszi a városig.
Már a kocsiban ült a leányzó, mikor egyetlen mondattal tisztázta a nő ismerősöm félreértését, akinek bele sem fért a világnézetébe, hogy az esetleg valami mást csinál, mint a buszra várjon.
Néhány méterre ismét meg kellett állnia ettől a (felvilágosító) mondattól:
- Mi nem stoppolunk, hanem dolgozunk.
