Az éjszaka, a légyott éjszakája, innentől kéjes sodródásba fúlott. Elvitte őket, a férfit és a nőt az élvezetek hullámain.

Örültek egymásnak, egymás testének és lelkének. A meghitt együttlétnek, hogy csak Ők vannak és rajtuk kívül semmi más. Nem létezett a külvilág.
 
Buja és engesztelhetetlen mohósággal fürdőztek a másik társaságában. Nem volt idő, nem volt tér. Nem volt múltjuk, csak a jelen, mint ahogy jövőjük sem létezett.
 
Tervektől és hogyan-továbbtól szabad perceik és óráik betöltötték a világot. Az a néhány óra, amit együtt töltöttek, elegendő volt arra, hogy egy egész életnyit szeressék egymást. Szavaik és gondolataik éppúgy símultak egymásba, miközben csendesen összeölelkeztek az ágyban, az éjjeli lámpa fényénél, mint ahogyan bőrük és testük is valahányszor újrakezdtek szerelmeskedni.
 
Azon a szobán kívül, a falain túl, nem létezett külvilág. Ez volt az egész univerzum a számukra.
 
A lány háta és markolnivaló feneke belesimult az oldalán fekvő férfi ölébe. Simogatta, cirógatta, vakarta, kényeztette, mint régi de szerelmes házasok szokták egymás között ihletett pillanataikban.

Hiszen minden úgy működött közöttük, mintha ezer éve ezt tennék, ezer éve egymáséi volnának.
 
Mikor a szavak kifogytak (bár igazából soha nem fogytak ki közöttük) a férfi valami ismeretlen erőtől kényszerítve, ismét végigcsókolta a Nő hátát, fenekét. Simogatta a lábát, majd ajkai és nyelve megint irányt vettek a szétterített lábak közt lüktetően várakozó rózsaszín punci felé.
 
Hanyatt fordította kedvesét és finoman nekilátott megint, hogy élvezetet adjon és hogy élvezze a lány gyönyörét.
 
A kis lámpa fénye oldalról világította be a meztelen, kitárulkozó női test kontúrjait. Hegyes mellbimbói érzéki árnyékot vetettek kebleire, mint egy festmény, vagy erotikus fotó.
 
A férfi soha nem tudott betelni a pillanattal, a látvánnyal, mikor haloványan, alig észrevehetően a Nő kitárt teste megfeszül. Ahogy nyelve a csiklóra fonódik, ujja kinzó lágyságal és lassúan behatol a barlangjába. A Nő és kéje ilyenkor teljes magányban marad. Csak ők ketten, a gyönyör és a nő van a világon és ezt olyan jó nézni, mint semmi mást a világon. Fennakadt benne a lélegzet, szemeit lehunyta, hullámos haja szétterült a lepedőn. És mindezt a férfi alulról nézte, semmiért el nem mulasztaná megörökíteni a pillanatot magában.

Nem hajszolták az orgazmust! Ehhez már túl érettek voltak, jártasak a gyönyör kertjeiben. De látni akarták élvezni egymást, és adni akartak örömet. Magukból, magukért és és egymásért.
 
Mit sem törődve azzal, hogy a lány előre szólt, előre kérte, hogy neki egyetlen beteljesedés jár és jut az együttlétben, a férfi önhitt élvezettel fürkészte, amint játéka nyomán a másik, pont úgy ahogyan első alkalommal, hevesen zihál, eljut a csúcsra, megremeg, finoman és hangatlanul rázkódik, majd gyönyörű keblei alatt beroskad a mellkasa és amikor már arra kezdett arra gondolni, elállt-e a légzése, ismét zihálni kezd, levegőt vett.
 
Annyira gyönyörű volt, hogy azonnal felmászott hozzá. Csókolta a nyakát, harapdálta a fülét, orrát illatos hajába túrta, ajkával betakarta csukott szemeit. Teljes testfelületével betakarta, mintha a külvilág hidegétől kellett volna óvnia.
 
Bőrük összeolvadt. Úgy érezték, most semelyikük nem tudná megmondani hol ér véget a saját teste és hol kezdődik a másiké.
 
Nincs ezzel összehasonlítható érzés. Nincs az az egyéjszakás kaland, ami ilyet vissza tudna adni.