Negyedszerre indultak el a gyönyör hullámain. Nem tudtak betelni egymással. Amíg, testük, vérük erőt és új nedvet gyűjtött a következő kényeztetéshez szüntelen csacsogtak, beszéltek. Lelkeik szerelmeskedtek egymással szüntelen. Tették mindezt ágyon heverészve, összefonódva mosollyal, szóval cirógatással és szerelmes hallgatással. Olykor pedig - és ez a legritkább - pusztán szemeik játékával.
 
Nehéz volt csendben maradniuk. Annyi közlendő, annyi megosztani való élmén és érzés volt bennük. A múltból, a történetükből, vagy éppen az elmúlt percek együttlétéből. Nem volt gondolat, nem volt érzelem, amit elhallgattak volna. Nyitott könyvek voltak egymás számára. Nyitott volt a testük és az elméjük.
 
Az éjszaka negyedik nekirugaszkodása most más volt. Kimondatlanul készültek erre. Évődésükben, levélváltásaikban már szótlanul egyezséget kötöttek, egymás ígéretét vették arra, hogy a Nő felavatja.
 
Elveszi a szüzességét azon a téren, olyan útra viszi, amelyen a Férfi még sosem járt. Hogy miért ez most mellékes. Tudták, hogy a Nő lesz az első aki ezt megmutatja. Beavatja.
 
Gumit húzott az ágyon előtte térdepelő férfi farkára. A vörösen ágaskodó dárda szakavatott, gyengéd női kezektől várta hogy felöltse "munkaruháját". A férfi már idejét sem tudta, mikor volt rajta utoljára óvszer.
 
Kicsit furcsa, kicsit feszengő volt az érzés. Elszokott tőle immár. De egy pillanatig nem gondolta, hogy ezt nem kéne. Hogy elsumákolják. Felelősek voltak egymással és az egymáséiért is.
 
Nézte, ahogy az asszony elé térdel. Pucsító gyönyörű altestét. Kívánatos punciját, tárulkozó popsiját. Amint a markolni- és harapnivaló dombok közötti völgybe a Nő gyakorlottan és gyorsan vitte be a síkosítót.

Aztán a gyengéd női kezek bekenték a kotont. Erekciója már teljes volt. Készen állt a beavatásra.
 
Kedvese készen állt. Megadóan és kitárulkozva várta a behatolást. Két féfrikéz ragadta meg popsiját. Simogatta, markolta és szétfeszítette hátsóját. A lány háta gyönyőrű ívben csillant meg a lámpa fényétől. A pillanat örökre megragadt szemlélőjében.
 
Majd a farka könnyedén besiklott - hogy irányítani sem kellett - a fenekébe.
 
Hát ez volna az! - futott át az agyán - Először járok itt (mosolygott magában).

 
Kínzó vágy hiánya nélkül, soká és sokat elmélkedett, mit élveznek ebben annyian. Mi a titka, mi a varázsa.
 
Nem tudta és nem is akarta seggbebaszni a nőt. Csak belebújni, lökni, szeretkezni vele. Ott! Úgy!
 
Félszeg közeledésén, a kezdők óvatosságán a párja lendítette át. És ezt nem bánta!
 
Nem passzív tárgyként, nem férfi kéjét elviselve várta a férfi dárdáját, hanem tüzes, üzekedő kanca módjára lökte, paszírozta szorította a beléhatoló péniszt és vele együtt egész altestét.
 
A makkjára szoruló kéjes gyűrű hullámokban áradt át testén. A Nő olykor akkorákat lökött hátra, hogy már-már féltette egyensúlyát. Hihetetlen szenvedéllyel és lendülettel hagyta, sőt adta magát öklelni, döngetni. Igen, ez a jó szó rá.
 
Tényleg élvezte! Még hogy ez csak a hím öröme. Most már tudta, az ilyen mendemondáknak soha többé nem ül fel.

Csikorgott-nyikorgott az ágy a lendület súlya alatt. A rázkódások a férfi ágyékából felszaladtak, átgaloppoztak a gerincén, feljebb, a halántékára és onnan be az agyába.
 
Ott döngött, ringott a szerelem üteme, a vad, az eddigi legvadabb testiség. És bármilyen hevesen (talán túl hevesen?) is olvadtak össze lüktető, kéjes táncban a beteljesedés elmaradt....
 
Talán túl sokat voltak már együtt. Talán túl sokat ittak. Talán ezzel kellett volna kezdeni. A gumi szokatlansága lehorgasztotta legnemesebb szervét. Vissza kell szoknom - lihegte magában a gyönyörtől még vörös fejjel.

A lány arcán azonban kedves-édes mosoly villant. A ledobott kígyóbőr módjára félretett kotton után immár szabadon lengő farokra csakhamar kényeztető ajkak simultak. Befogadták és azonnal új erőt, új lendületet kapott a dárdája.
 
Szájából ki nem engedve párját, egy kézzel hanyatt nyomta férfit, mindvégig ölére hajolva, ujjaival körbefonva indultak el az emelkedőn. A makkja nem látott fényt, nem érte levegő az első pillanattól egészen odáig, hogy kéjes vonaglásban nem adta nedvét a Nő sóvárgó torkának. Érezte ahogy a puha, meleg, kényeztető nyelv behatol a kis szökőkútba. Előtte és beteljesülése után is.
 
Nehogy akár egyetlen csepp is kárba vésszen.

Ezen az estén negyedszer omlottak egymásra kimerülten, gyönyörrel teli mosollyal az arcukon.