Délutáni pásztoróra volt. Ha jól emlékszem koranyáron. Besütött a nap a hálóba, meztelen testeink nem csak gyönyörben, de napfényben is fürödtek. Azok az órák a korlátlan élvezetről, a kéjről szóltak.
Fogalmam sincs, hogy került a mobil az ágyba. Nem ott vetkőztettük le egymást. Talán valakinek a számát néztem meg, talán az ébresztőt akartam beállítani, hogy estefelé időben magunkhoz térjünk.
Persze nem volt rajta billentyűzár. Valahol, kilométerekre onnan Enikőék éppen úton voltak. Kertészetbe? (állandóan a kertjüket szépítették) Barkácsboltba? Vagy csak sima nagybevásárlást intézni?
Nos így történt, hogy Enikő élő-egyenes adásban hallgatta a Kedvesem (legjobb barátnőjének) kéjét, nyögését, hangjait.
A mellette vezető pasijához fordult: - Te! Ezek basznak!
Majd kinyomta a telefont.
