Egyszer, ezt ki fogom próbálni. Hosszan, lassan, kéjesen. Visszafogom a mohó ösztöneimet, a falánkságot, a beteljesülés vágyát.

Nem fogok engedni a kérlelésének, könyörgésének. Csak táncolom, táncoltatom a beteljesülés gyönyörén. Nem engedem, nem hagyom, hogy elmenjen. Végigzongoráztatom a gyönyör minden lépcsőfokán akár többször is.

Látni akarom, ahogyan eleinte élvezi. Aztán lassan kérlel, hogy elég. Utána könyörög, majd elveszíti az erejét és csak kiszolgáltatottan ring, rángatózik, gyötrődik a saját gyönyörében, míg végre beteljesül.

Csak Ő maga, a saját teste válthatja meg. Persze nem elsőre, de hrmadik körre már mindenképp :-)

Gonosz volnék?