Gyakran alszunk Enikőéknél. Ha kimegyünk hozzájuk látogatóba, értelemszerű hogy egész estés borozás, dumálás után nem vágunk neki a hosszú éjszakai útnak hazafelé...

No meg aztán az afterpartynak van egy sajátos hangulata... A lassan előkászálódó emberkék, amint kócosan és ködös tekintettel kevergetik a kávéjukat, a kanapén, vagy bárhol a nappaliban (esetleg kinn az udvarban a napágyon) eldőlve kémlelik az eget és beszélgetünk. Sokszor jobb ez, mint maga az esti buli.

Enikőéknél vendégágy van. Direkt arra a célra, ha valaki ott alszik náluk, meglegyen  helye. Borzasztó erotikus képzetű piros (mondanám inkább, hogy bíbor). Az embernek kifejezetten erotikus gondolatai támadnak az ágynemű láttán, bármilyen kimerülten is térünk nyugovóra, legyen az éjjel kettő-három óra, arra mindig marad energia, hogy egy kis szex beleférjen - akár félálomban is.

De a selyemágynemű csalfa! Lecsúszik, nem takar, állandóan a padlóról rángatja fel az ember egy részét vagy az egészét...

Aztán feladja. Ha Enikőnek valamiért hátra kell jönnie a vendégszobába (törölköző, papucs, ruha, vagy bármi) már régen beletörődtem (eufémizmus), hogy akár tudtomon kívül ott fekszem-fekszünk előtte kiterítve, ádám/éva kosztümben.

Kétszer előfordult már, hogy odajött az ágyhoz és adott egy - borgőzös - puszit. Megmarkolta a megmarkolnivalómat, majd visszament.

Most akkor szeressem a selyemágyneműt vagy ne szeressem? :-)