Vajon milyen háttértörténet fűződhet ehhez - az amatőrnek kinéző - képhez?

Immár teljesen pucér leány kézenfogva vezeti, viszi fel a vágyak (?) lécsőjén partnerét. A meztelen lány elöl megy, határozottan. Ő tudja hova és minek mennek. Pőresége nem nagyon hagy kétséget arról mik a szándékai. A natúr erotika magától értetődő. Nem kérdéses, hogy szándékai szerint mi fog történni.

Ilyen szitu nem alakul csak úgy... erre a kézenfogás a bizonyíték. Elöl a határozottság, a meztelenség. Mögötte szemlesütve, nem ellenkezve halad a felöltözött lány. Mintha visszanézne, vagy csak lefelé. Tekintetét elrejti, nem mosolyog az objektívbe, társának keze visszatartja attól, hogy szégyenlősen kihúzza magát abból ami rá vár. Menne ő, de még habozik.

Egyikük az igenlést testesíti meg, másikuk a félénk vágyakozást...

Nyilván akarja. Talán nem meri, ódzkodik, de már túl vannak azon, hogy győzködje. Leindult felfelé, testbeszédük erről mesél:

- Gyere fel velem, ne habozz... megyünk, Te is akarod

- Nem tudom, talán... szeretném de.... hátha...

Talán éppen azért vonulnak a többiektől, a földszintről, hogy a kettejük magánya, egy eldugott hálószoba megadja az intimitást, amire a felöltözött lánynak szüksége van ahhoz, hogy átlendüljön. De már elindultak. Innen visszafordulni éppoly izé, mint továbbmenni.

A lentmaradók sokatmondó mosollyal tekintenek utánuk (talán pontosan ezért szegi pillantását lefelé?), tekintetükben elismerés és irigység vegyül.

A következő kép (a cipőt leszámítva) akár a történet folytatása is lehetne: