Van akinél tabutéma. Van akinek kínos. Van aki nem akar tudni róla és hallottam olyan férfiről is aki egyenesen féltékeny kedvese múltjára.
Az ilyen - szerintem - fogjon szüzet. Így biztosan nem kell küzdenie lelkében a félelmeivel a kishitűségével, a birtoklási vágyával, vagy akármi is legyen az, amiért nem- vagy csak nehezen tudja elfogdani, hogy előtte igenis volt más férfi a csaj életében.
Valami belső űr, valami - önmaguk számára sem megmagyarázott/végiggondolt - szorongás az amitől maximum (ők úgy gondolják) eltűrik a tényt, hogy volt elődjük. Hogy más is tapintotta ezt a testet, hogy másik farka is járt a punciban, hogy mást is csókolták ezek az ajkak.
Pedig! Ha végiggondolnák, hogy most Ők vannak! Ők a győztesek - ha úgy tetszik - ők azok akik mellette a Kedves kikötött, megállapodott, ők a választottak és nem utolsósorban Ők a hasznélvezői mindannak a tapasztalatnak, gyönyörnek, amit a párjuk kitanult. A saját és más férfiak testén.
Féltékenynek lenni a múltra.. az egyik legirracionálisabb dolog - mint ahogy a féltékenység is az önmagában.
A meghittség és a szerelem egyik legerősebb jele, ha a Kedvesünket a múltjával együtt elfogadjuk, szeretjük, vagy akár nyíltan is beszélünk róla, milyenek voltunk.
Arról nem is beszélve ami talán a legfontosabb: Mennyit tanul a női testről és a férfi örömeiről, mire egymásra találtunk.
Nektek hol tart a pasiszámláló?
