Nem! Most nem az azonos című erotikus vígjátékról lesz szó. Kriszta a munkatársam volt. Vonzalma irántam nyilvánvaló volt, kultúráltan, de egyértelműen hozta ezt a tudomásomra. Célozgatások, testbeszéd, ugratások és megnyílások útján.

Egyike azoknak a fiatal csajoknak a környezetemben akik csinosak, okosak, jófejek és mégis - számomra érthetetlen okokból - nem találnak megfelelő partnerre. Egyszerűen elképesztő, hogy milyen pasikba nyúltak bele.... Ha szingli volnék, Kriszta ziccernek számítana, egyszerűen hihetetlen, hogy a férfiak nem csapnak le rá és hogy közöttük nem volt egyetlen normális sem, akikkel egy ilyen lány el tudja képzelni a magánéletét. Nem talált társra. Azok akikkel összejött, azoknak olyan dolgai voltak, hogy a hajam égnek állt tőle.

Meghitt bizalmas kapcsolatban voltunk. Sok mindent megbeszéltünk egymással, ott szikrázott közöttünk az a bizonyos szikra, de a képzeletbeli vonalat soha nem léptük át. Illetve nem léptem.... mert a házinyúlra nem lövünk elvét valamiért nagyon fontosnak tartottam.

Persze hogy vágytam rá, kívántam. Elképzeltem őt meztelenül és fantáziáltam vele. Még terveket is szövögettem, de mi lesz ha utána is egy helyen kell dolgoznunk és már nincs közöttünk semmi, csak az együttlét emléke.

Másrészt neki nem egy hormonkára, egy dugásra volt szüksége, hanem egy társra, amit én nem tudok megadni neki, illúziókba meg nem kergethettem.

Aztán amikor eljöttünk (majdnem egyszerre) a cégtől, akkor erről is dumáltunk. Elmondtam neki ezt a házinyúl dolgot és a felismerés fényét láttam megcsillanni a szemében. Még azt is kimondta:

- Áhá, akkor ezért nem reagáltál...

Mégis vajon mit gondolt? Hogy nekem nem elég jó csaj? Talán önértékelési gondjai voltak a külsejével? Ennyi év kényszerű szingliség után még ezt sem csodálnám. Természetes, hogy az ember lassan inkább magában keresi a hibát.

Az egész amiről ez eszembe jutott, hogy jóval még a kölcsönös kitárulkozás előtt egyszer kajánul elejtette: Előző (nyári) nap bugyi nélkül volt az irodában.

Tudom, hogy jól cselekedtem, de akkor is nagyon sajnálom, hogy kihagytam Krisztát...