A tartós kapcsolat "átka". Persze bőven belefér a vállalható (és szükséges!) kellemetlenségek közé, de mégis...
Azt vettem észre, hogy amikor gumit húztam (jó régen volt legutóbb) bizony gondok vannak. Hozzászoktam, hogy gumi nélkül, pedig anno ez egyáltalán nem jelentett problémát.
Oly' rég együtt vagyunk a kedvessel, hogy évek óta fel sem merül. Máshogy védekezünk. Amikor összejöttünk nem kicsit meglepődtem (én naív), hogy nála mindig van gumi a táskájában és az ágya mellett, az éjjeli szekrény felső fiókjában. Nem bízta a véletlenre arra az esetre ha befigyelne valaki hálótársnak. És persze milyen igaza van!
Mégis úgy tűnik ehhez túl konzervatív gondolkodású voltam (avagy prűd?), pedig milyen logikus. Aztán a vágyak következő fázisa az volt, amikor tablettát kezdett szedni és immár gumi nélkül lehettünk együtt.
A blog posztjaiból már tudhatjátok, hogyan élünk és mi a viszonyunk a többeshez, illetve a kalandozáshoz. A legfőbb elv: vigyázunk egymásra, vigyázunk magunkra.
Ilyenkor tehát nem kérdés, hogy kell a gumi. Gumi nélkül nem lehet, nem szabad!
Amikor aztán legutóbb kalandoztam, kissé lefittyedő szájjal vettem észre, hogy a gumitól bizony kókadok. Talán bizony ennyire el vagyok tőle szokva? Talán valami más volt az oka?*
Akárhogy is, az biztos, így vagy úgy, gumi nélkül nem szabad!
*Talán bizony mert az már a harmadik menet volt? :-)
