Szexofon blogja

Ezek  lányok szemmel láthatóan használnak gumit....

A sorozat utolsó része következik, néhány a legmeredekebb tálalásúak közül.

Elképesztő, hogy egy székkel és egy nővel milyen kimeríthetetlen fotó-kompozíciókat lehet alkotni. Tulajdonképpen csak most vettem észre, mennyi ilyen jellegű kép gyűlt össze.

Tematikus válogatás következik. Az első rész.

Hátha nem ismeritek :-)

...és egy pajzán mosoly az arcomon...

Nincs két egyforma kapcsolat és nincs két egyforma ember - közhely.

Gyakran/többször kerül szóba, mitől marad jó és tartós egy kapcsolat. Ennek közponit eleme (egyik a sok közül) a ki-viseli-a-nadrágot kérdéskör.

Ismerek a közvetlen környezetemben olyanokat, férfit és nőt egyaránt, akiknek igényük van rá, lételemük, hogy irányítsák őket. Nem teljesen, mert mindenkinek megvan a maga "birtoka", döntési zónája, ahol ő az úr (érzékletes közhelyekkel: a konyha vagy a garázs), de alapvetően mindig Anyu vagy Apu az aki kimondja a végső szót és a másik ettől nyugodt, biztonságban érzi magát.

Csak egy kép... Biztos mindenkinek más jut eszébe erről. Legyen az valós vagy elképzelt szituáció. Egy szó, egy mondat, vagy egy egész történet.

Írd meg ami elsőre eszedbe jut...

A dákó-román az nem ugyanaz, mint a román dákó? :-)))

Elrontotta... Nem tudja mikor - talán nem egyszer, hanem többször. Kicsit és fokozatosan - de az egyik este, amikor a puncijában gyönyörködtem közelről, nekem szegezte a kérdést, hogy én is látom-e, ferdére sikerült a fazonja, a vékony csík. (Őszintén szólva nem. És a célirányos mericskélés után is csak nagy nehezen véltem látni)

A Kedvesem nem rajongója a teljes csupaszságnak. Régen, valamikor a blog elején, megírtam a történetét annak, amikor első alkalommal régi barátjának (nem a pasijának) az unszolására először borotválta teljesen. És hogy milyen élménnyel járt a csupasz szeméremterület érzékenysége, érzékisége...

Aztán volt egy nyári meglepetés (azt is megírtam), amikor egy balatoni ház kertjében, a forró éjszakán, a csillagos ég alatt megmutatta teljesen szőrtelen punciját.

Akkor be kellett látnom, engem is jobban lázba hoz az a vékony csíkra fazonírozott öle, mint a teljes csupaszság. De azért abban "maradtunk", olykor variálunk, időről időre. Aztán nem lett sehogy.

... ezek voltak a szavai, amelyeket elsuttogott elrebegett. Kapcsolatunk hajnalán voltunk. Titkos légyottok, carpe diem és mindenféle jövőkép nélküli világban éltünk, amely nem teremtettt lehetőséget nekünk, hogy akkor és úgy találkozzunk, amikor kellett volna.

Lekéstünk, elcsúsztunk egymásról az életben. Pedig ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen találkozunk, akkor senki nem vitatta volna, hogy Ő az én másik felem, és én az Ő másik fele vagyok.

De ezzel nem törődtünk. Szenvedéllyel és vadul estünk egymásnak, mint akiknek meg vannak számlálva a napjaik, perceik, óráik. Csak a mának éltünk, az élvezeteknek az élmények, a testiségnek és a ... lelkeink szeretkezéseinek. Igen, nem csak a testünk, a lelkünk is szeretkezett egymással, valahányszor összefonódtunk, csak egymás karjaiba temetkeztünk, elmerültünk a másik ölelésében, csókolóztunk, beszélgettünk, vagy éppen némán néztünk egymás szemébe. A csend sohasem volt kínos.

Ő nekem olyan volt, mint akit valaha, romantikus, naív és álmodozó kamaszkoromban elképzeltem, kitaláltam magamnak. Aztán ahogy felnőttem, megértem, beszereztem az első sebeimet és hegeimet a valóságtól, elkopott bennem ez a naív elképzelősdi. A kitalált lány iránt.

El is felejtettem, aztán a hátamon tengernyi kereszttel és kötöttséggel egyszercsak beállított az életembe a kitalált lány, a megálmodott nő. Létezett.

De már késő volt. Túl késő!

Ehhez a poszthoz most felejtsük el az alkalmi, egy-, vagy néhány éjszakás kalandokat. Olyanról van szó, ami tulajdonképpen a tartós együttélés tükrében érthető. Amikor két ember kiismeri egymást az ágyban, mi a jó a másik testének, lelkének, hogyan és mit szeret?

Nekem egész életem során (csak) kettő ilyen nő volt az életemben.

Ha dugtunk, az exem nem tudott elmenni anélkül, hogy kézzel, ujjal be ne segítettem volna. Nem zavart, nem okozott ez problémát, valahogy ez számított természetesnek, ha azt akartuk (márpedig akartuk!), hogy Ő is beteljesedjen.

Buli volt. Szétszóródó társaság. Ki a konyhában, ki a hálóban, mások meg a nappaliban dagonyáztak, ittak, beszélgettek és füstötlek...

Éjfél után mindig szétszóródik a csapat, dehát ekkora társaságot  (20-25 ember) nem is lehet egy asztalnál fogva tartani.

A buli jó másfél naposra sikeredett. Csak a következő este rogytunk haza, testünkben egy-egy lopva eltöltött óra alvással, a ház valamelyik zúgában.

Ekkor tért a lényegre a Kedves:

Egy nőnek rendszeres, visszatérő álma, hogy egy meztelen, benga néger üldözi. Minden éjjel csapzottan kel, retteg az elalvástól. Végül elszánja magát, hogy pszichológushoz menjen.

Karcsú, törékeny-fehér női test. Elfojtott izgalom a levegőben. Némaság, meghittség. Hosszú haj, magassarkú cipő.

Nincs külvilág. A földön néhány hevenyészve szétszórt ruhadarab. Ő magassarkúban és tangában (még).

Na ez is egyszer történt meg velem az életemben... igaz, nem is hajszoltam a műfajt.

Fotó és pornófilmek bevett sablonja az arcraélvezés.

Nem tudom mi ebben az élvezet, de nem tagadom, azért van benne valami.

Ültem az ölén, mintha csak én lovagoltam volna rajta. Jobb kezemmel a csiklóját izgattam, vágytól ködös tekintetünk egymásba kapaszkodott, nem engedtük el egymás pillantását.

Kezével pedig mellei fölé ágaskodó dárdámat kényeztette.

Nem tudom mit vártunk, mit akartunk (ilyenkor nem igazán gondolkodik az ember :-) ).

Csak úgy kialakult a póz és hamarosan túlságosan benne voltunk a kéjben ahhoz, hogy változtassunk.

Ha van valami (több is...), amiben kétségtelenül előnye van a lányoknak, az a maszti. Emlékszem még a kamaszkomorom zsenge időszakában jártam, amikor valami furmányos módon hozzájutottam az Utolsó tangó Párizsban c. botrányfilmhez.

Marlon Brando partnere, Maria Schneider a közelmúltban halt meg. Neki van egy jelenete, amikor hason fekve a örömét leli magában. Ez akkor meglepett. Erre nem is gondoltam, pedig.... :-)

Aztán kiderült, nem egy, de nem is kettő póz van, ahogyan a nők önmagukat kényezetetik. Neked melyik a kedvenced?

Nem tudom szoktatok-e meztelenül olvasgatni, de most itt egy tematikus válogatás hétfőre :-)

Nos igen... van még egy dolog, amit mádok. Ahogy zihál. Amikor a beteljesülése utáni másodpercekben elmúlik a görcs, a kifeszülés. Túl van a kéjes nyöszörgésen és ismét ereje van levegőt venni.

Arcomat már eltolta a puncijától és minden elemében remeg.

Ez a lány aztán gyorsan a lényegre tér. Mondhatni kézben tartja az eseményeket...

A férfi bemegy a kalap-boltba, rögtön szemet szúr neki a pult mögött egy fiatal, dögös eladónő. Igazi bombázó, valóságos két lábon járó orgazmus.

Odamegy hozzá és megszólítja:

- Jónapot kisasszony! Egy kalapot szeretnék...

- Konkrétan mire gondolt?

- Hát egész konkrétan egy velőtrázó baszásra, de hogy jön most ez ide?