Ez nem az én sztorim. Ez a Kedvesem sztorija. Volt egy srác - nevezzük Gyurinak - aki annak idején, szingli korszakában, nagyon bejött neki. Amikor az életében váltogatták egymást a-nem-az-igazi-pasik, akikben mindben volt valami érdekes, valami jó, de rövid idő múltán (vagy már az elején) látszott: Nem lesz belőlük hosszú távú kapcsolat. Legfeljebb édes-kedves epizód voltak az életében. Nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt volt ez. Amikor engem már ismert, de még mindketten úgy gondoltuk és hittük: találkozásunk, viszonyunk csupán múló kaland lesz csak. Nem tudtam, nem mertem és még nem is akartam kilépni a házasságomból. A Kedvesben pedig fel sem merült, hogy ezt kérje Tőlem. Ezért aztán nem is számított különlegesnek, hogy olykor én magam vittem randevúra őt, remélve, hogy talál egy igazi és hozzávaló férfit, aki én lehettem volna, ha korábban találkozunk...

Ebben az időszakban egyszercsak felbukkant Gyuri. Egy vidéki kastélyszállóba vonult le a baráti körük (mely azóta az enyém is) bulizni. Kibérelték a néhány szobát és birtokba vették tízen-tizenketten a szállót, távol a külvilágtól.

Gyuri megtetszett a Kedvesnek. Csendes, jó humorú, kiegyensúlyozott és a két legfontosabb kritériummal is rendelkezett, amivel a Kedvesnél nyerő helyzetben lehet egy férfi:

1. Intelligens és

2. nagy orra van (utóbbiról az én esetemben le kellett mondania)

Jól illettek egymáshoz. Megvolt köztük az a bizonyos bizsergés amikor érzed: ebből lesz valami. De Gyuri végül nem így gondolta. A Kedvesem hajlott volna rá, szerette volna, látta Gyuriban azt, amit keresett. Talán szex (legalább) lehetett volna. Én úgy ismerem a sztorit, hogy végül nem volt.... de majd egyszer még visszakérdezek rá.

A flörtölés, kölcsönös vonzódás lezárult egy alkoholmámoros mondatban: "Most éppen megjött, szopni meg nincs kedvem" :-)

Így aztán sosem lettek egymáséi. A Kedves többet akart, Gyuri nem. Ennyiben maradtak. Baráti összejöveteleken, bulikon futottak egymásba, dumáltak, beszélgettek... A Kedves csendesen beletörődött, hogy - nem először az életben - érzelmei viszonzatlanok maradtak.

Aztán ahogy az idő telt, a Kedves a párjára talált bennem és Gyuri is megismerkedett, majd összeházasodott Mariannal, akit csak néhány héttel az említett buli után ismert meg.

Mariann nagyon egzotikus, roppant vonzó nő. Egy igazi unikum, aki után nehéz nem megfordulni az utcán. A cége, ahol dolgozik még reklámfotónak is használta az arcát, pedig nem ez a munkaköre. Kicsit maláj vagy félvér kinézetű, csinos és van benne valami megfoghatatlanul érdekes.

Csak jó egy évvel később, amikor már mindannyian együtt utaztunk le egy vidéki bulira, jöttem rá, hogy az egzotikus külső mögött egy potenciális házisárkány rejtőzik. Gyuri azonban - minden színlelés vagy belső keserűség nélkül - szereti és bírja, tolerálja a nehezebb pillanatokat Mariann jellemében. Ők így boldogok. Megbánásról tehát szó sincsen.

Két gyermekük született azóta és ez némileg nyomot hagyott Mariann egykor kifogástalan alakján. Visszahízott - merthogy úgy mondják, még Gyuri előtt is duci volt. De nem akkor amikor Gyuri behozta a csapatba.

A nyárvégi bulin, Gyuriék is ott voltak nálunk a csapattal, a nyaralóban. A társaság java kint a teraszon pusztította az italokat és jártatta a száját. Gyuri és a Kedves - szinte lopva - bennmaradtak a nappaliban, ahonnan a zene szólt. Dumáltak, hidegtálat készítettek a többieknek, majd laza táncra keltek a szoba közepén.

Gyuri a barátom, és mint ilyen pontosan tudja, hogy nem kell tartania a féltékenységemtől. Én láttam őket és hagytam is, hogy a régi időket - az elszalasztott pillanatot - egy kicsit újraéljék egymással. Mariann pedig - szerencsére - nem vett észre semmit.

Gyuri tudta, hogy az az évekkel ezelőtti hajó már nem jön vissza. És nem is hiszem, hogy ezt bánta volna. De azért jól esett nekik visszaidézni, lopva újraélni. Legalább egy beszélgetés, egy tánc erejéig.

Másnap délelőtt a Kedves egy rendkívül rövid ruhában kezdte a napot. Osztatlan sikert aratott a fiútábor körében, de mivel a társaság nem volt józan, rövid idő után egyszerre érezte magán a férfiak éhes-, és a csajok kissé rosszalló pillantásait.

Kétség nem férhet hozzá. Most az én nőm volt a legjobb a csapatban.

Így hát átöltözött valamivel diszkrétebb szerelésbe. Ezt Gyuri fájlalta a legjobban. Talán csak nem Őmiatta vette le azt a ruhát?

Nem. De ennél bővebb választ nem kapott.

Tapintatból volt az egész - és én erről már csak utólag értesültem (merthogy én is elnézegettem volna a csajomat biza...)

Aztán harmadnap, búcsúzáskor, már csak néhányan vettük észre, hogy Gyuri mennyivel szorosabban öleli át a Kedvest. Lopott pillanat, utólagos gesztus, tisztelgés a múlt előtt. Mintegy azt üzenve: akár máshogy is lehetett volna egykoron.

Szépek és aranyosak voltak. Abban pillanatban megértettem egykori önmagam, amikor még egy igazi társat kívántam a Kedvesnek és azt gondoltam, hogy Gyuri pont jó lett volna Neki. Működött volna. Ez biztos. De csak évekkel később derült ki, hogy az én szerencsémre nem alakult így. Ma minden másként lenne, ha akkor Gyuri kötélnek áll.

Pusztán annyi pajzán gondolat jutott eszembe, hogy ha egyszer - viszonzásul az eddigi édeshármasainkért - a Kedves eljut odáig, hogy két pasit találna kérni, akkor Gyuri lesz az ideális harmadik. Bár erre valószínűleg sosem kerül sor.