Nem annyira a birtoklásról, mint inkább az intimitásról szól. Hogy van az életnek, (és ezzel együtt a testnek) egy olyan szelete, amit csak a másikkal osztunk meg. És az, hogy ez a határ kinél hol van, az már egyéni ízlés kérdése. Ha valami akkor és ott csak nekünk szól, akkor annak nagyobb az értéke, mint annak, amit bárki, bármikor megkaphat. De ez alapvető emberi tulajdonság. Szeretjük az egyedit, a különlegeset, és kevésbé értékeljük a tucatárut.

Gondolj bele, ha születsénapod van, melyiket értékeled többre: ha olyan süt neked tortát, aki hetente 2-t süt, mindenkinek menetrendszerűen azt adja születésnapjára, vagy ha olyan valaki fáradozik egy torta sütésével csak neked, aki életében nem sütött még soha semmit?

Látom, úgy felpaprikázott az a véleményem, hogy még egy puffogós posztot is megért :-)
Tanult kollégám - Dr. Watson - mondta meg a tutit hozzászólása első bekezdésével.
Ennyiről van szó, semmi egyéb, már-már Freudi képzelgésről.

@Dr. Jula Watson: Miért kell ilyen szélsőségesen hozzáállni? Vagy kizárólag egy emberé, vagy tucatáru? Valószínűleg nem mindenki kaphatja meg, hanem a legitim "tulajdonosán" kívül még a kiválasztott(ak). Ettől senki nem lesz kevesebb, se az, aki megosztja magát, sem az, aki megosztja a partnerét. A szeretet sem lesz kevesebb, sőt. Akkor mit is veszítenél?
A tortás hasonlat meg azért sántít, mert amit az ember ez egyik partnernek ad, azt soha nem adhatná a másiknak. Mert az egyik kapcsolatban egészen más, mint a másikban. Nem veszítek semmit azzal, ha olyasmit nem kapok meg, amit én úgyse tudnék attól az embertől megkapni,hiszen én mást váltok ki belőle, mint teszemazt a szeretője. Tudom, hogy szokatlan gondolat lehet ...

@haborgo1975: Nem érzem puffogósnak egyáltalán.

@skarlát betű: Számomra pontosan megfogalmaztad a lényeget. Egyetértek "szokatlan" gondolataiddal. Köszönöm.

@skarlát betű: +1

Az nem torta, hogy valaki meztelenül lát, az a torta, amikor valaki meghancúroz, de az is mindenkinek más és más torta, senki sem ugyanazt kapja.

Párommal mi imádunk meztelenül lenni egymás előtt és mások előtt is, legyen az bárhol. Sőt hangulattól függően azt is szeretjük, ha meglátnak, meghallnak minket hancúrozás közben. Hogy ettől sérülne az együttlét intimitása? Az adott pillanatban lehet, de ha meghitt együttlétre vágyunk, akkor arra is van lehetőség, csak nem mindig vágyunk arra.

Az meg, hogy az ember mennyire féltékeny típus, és egy dögösebb rucitól is már féltékenységi rohamot kap... Hát azt csak sajnálni tudom.

Én személy szerint imádom, ha kedves dögösen öltözködik (vetkőzik), mert a begyűjtött bókokat a nap végén én aratom le... ;)

@MeztelenEmber: Persze, a látvány nem azonos a hancúrozással. Mondjuk, az esetemben igen, mert aki meztelenül lát, az egyebet is elkövethet :-)

@skarlát betű: Hűű, de felhúztad magad. :) Nem a saját véleményemet írtam, hanem választ adtam a kérdésre, hogy miért gondolják az emberek azt, amit. És ha figyelmesen olvastál, ott van benne, hogy a határ mindenkinél más, de a meghúzásának motivációja pont ugyanaz. És épp ez a lényeg, ha ezt látjuk, akkor nem ítéljük el sem azt, aki a mienknél közelebb, sem azt aki a mienknél messzebb húzza meg a saját határait. A lényeg az, hogy mindig olyan partnert válasszunk, akinek a határai ugyanott vannak, mint a mieink. Mindenki éljen úgy egy párkapcsolatban, ahogy neki jó.
Az meg ugye egy vitatechnikai eszköz, hogy ha ellentétet akarsz felállítani, valamit, valamivel szembeállítani, akkor nem a középutat fogod felemlegetni, hanem a két pólus végét mutatod meg. :)

És ha már a tortába belekötöttél akkor mondok egy közhelyet: soha sem léphetsz bele kétszer ugyanabba a folyóba... Ami ugye lefordítva, ugyanaz az ember sem váltja ki 2x ugyanazt a hatást az emberből, és soha nem lesz 2 egyforma szex. :)
(És még a géppel készült gyári torták sem lesznek mindig ugyanolyanok :D)

@MeztelenEmber: Nálad mennyire fér bele, ha más aratja le a bókjai hatását?:)

@Dr. Jula Watson: Hát, azért évek alatt eléggé be tud járatódni valamilyen egyformaságra a szex ugyanazzal az emberrel. És akkor "a breath of fresh air" ehhez képest egy új szerető. Nagyon is. :)

@Dr. Jula Watson: Ó, az nem így néz ki, ha én felhúzom magam.
Sosem tudod, hogy a partnerednek hol vannak a határai, még a sajátjaidat se tudod évekre előre. Ezért trackback-eltem a posztomat, amin kábé hasonló vitát folytatunk, érdemes belenézni. A 15-20 évvel ezelőtti határok már nem számítanak ... Azóta akár rendszerváltás is lehetett.
Szeretek vitában is árnyalni ... :-)

@barbieds: Pontosan.

@skarlát betű: Pedig indulatosnak hatottak a szavaid.
Nem tudhatod? Már pedig nem árt, ha az ember saját magával tisztában van, és a kapcsolat alapja meg a kommunikáció. Ezek hiányában tényleg tudatlan az ember a másikat illetően. Az ember változik, ez természetes, de egy jól működő kapcsolatban a pár tagjai együtt változnak, együtt alakulnak. Így mindig lehet tudni _épp_ mik a határok, mik a vágyak, álmok. Ha külön, egymástól függetlenül teszik mindezt, akkor az útjuk elkezd kettéválni, és teremtődhet olyan szakadék, amikor már nem illenek össze. Azért valljuk be, ha Szexofon hirtelen csak magának akarná Kedvest, vagy valaki, aki eddig féltette, óvta a másikat még a tekintetek elől is, hirtelen úgy döntene nem érdekelné, kivel és hol jár a másik, akkor bizony ott némi kapcsolati problémára gondolnánk. Mert ilyen nagy változás csak akkor történik. Ha nincs probléma, akkor együtt jutnak el oda, hogy már voltak sokmindenkivel, kipróbáltak mindent, és végül is csak luk-luk/farok-farok, és a párnak már nincs szüksége ilyetén izgalmakra, jól megvannak ők ketten is. Vagy épp ellenkezőleg, belefásultak kicsit egymásba, és most jól jönne egy kis vérfrissítés, valami, ami új lendületet ad.

A határokhoz meg annyit mondanék, hogy a nagy egyetértésben meztelennel mégsem értetek egyet. Mert, ha jól vettem ki a szavaiból, nála a mindent a szemnek, semmit a kéznek eset van, vagyis nyugodtan bámulhat bárki bármit, amíg ő arat, míg nálad ugyebár az arató személye is több lehet, míg meztelenkedésben szűkebbre szabtad a határt. Vagyis aki nézhet, az arathat is. Ha bármit, információ hiányában rosszul értelmeztem, elnézést az érintettektől.

Bocsánat, de voltam én már vagy ezer ilyen és hasonló vitában, szóval nem érdekel még egy, ezer éve lefolytatott. A pontos és árnyalt megfogalmazás nagyon fontos, viszont kellenes a végletek ahhoz, hogy a középtájékon elhelyezkedő dolgokat valóban differenciálni tudjuk, és kijöjjenek a valódi különbségek, ne csak nagy általánosságokat hangoztassunk.

@Dr. Jula Watson: Akkor itt miért vitázol ilyen elánnal, ha te már ezeket a dolgokat úgyis kívülről tudod? Úgy látom, azért lenne mit átgondolni még, de a világért sem erőltetném.
Engem nem zavar, ha nem ért egyet velem MeztelenEmber :-)

@skarlát betű: Volt egy kérdés a posztban, amire, elsőként, tehát nem vitaként írtam egy választ. Ami nektek nem tetszett :D
Hogy nekem mit kéne átgondolni, az is csak egy vélemény, a te véleményed. És a különbségektől szép az élet. Nem minősítettem senkit, sőt, nem is érveltem sem egyik, sem másik oldal mellett. Ha nem tűnt volna fel :)

@Dr. Jula Watson: Szerintem, csakis szerintem az embernek mindig van mit átgondolnia. Nincsenek lezárt fejezetek. Szerintem.
A sorok között is kell olvasni ...

@skarlát betű: ezt kéretik minden embernek saját magára is érvényesnek tekinteni, és nem támadni, becsmérelni azt, akinek más a véleménye. Ki tudja, lehet 20 év múlva neked is az lesz?

A sorok között olvasással az a baj, hogy mindenki a saját vérmérséklete, tapasztalatai szerint olvassa a le nem írt dolgokat. Veszélyes üzem :) Jobban szeretem a karakán megfogalmazást, mint a mellébeszélést.

OFF
Két hétre nyaralni megyek a srácokkal, mindenkit csókoltatok (különösen a bloggazdát :P), majd jövök! :)

@Dr. Jula Watson: Ne haragudj, de én nem látok becsmérlést abban, amit írtam. Amit te írtál, abban sokkal inkább. Indulatos is te vagy, ha jól érzem. Én folyamatosan gondolkodom ezeken a dolgokon, és változom is, és sok marhaságot összehordtam korábban, biztos most is. De nem szoktam becsmérelni senkit és nem tartom magam az igazság birtokosának.
Úgyhogy én itt abbahagyom a veled való vitát, mert tökéletesen értelmetlennek tartom. Ha karakán megfogalmazásra vágysz, nézd meg a blogomat, nem vagyok mellébeszélő típus. Utolsó hozzászólásom ebben a tárgyban. Snitt.

@Dr. Jula Watson: nálam rossz embernél próbálkozol a kérdéseddel, ha nyulat akarsz ugrasztani...

De hogy arra is válaszoljak: nem élünk nyitott kapcsolatban. Pont.

@MeztelenEmber: Nem állt szándékomban semmilyen nyulat kiugrasztani. Kiváncsi voltam, a határ hol van, ennyi. Hogy ne találgassak.

@Dr. Jula Watson:
"Nem annyira a birtoklásról, mint inkább az intimitásról szól. Hogy van az életnek, (és ezzel együtt a testnek) egy olyan szelete, amit csak a másikkal osztunk meg"
Nem hiszem, hogy a látvány intimitásról szól. Fordítsuk meg a dolgot: Nem kerülök intim viszonyba egy lánnyal, aki a mellettem lévő napágyon toplessben hever...

"Gondolj bele, ha születsénapod van, melyiket értékeled többre: ha olyan süt neked tortát, aki hetente 2-t süt, mindenkinek menetrendszerűen azt adja születésnapjára, vagy ha olyan valaki fáradozik egy torta sütésével csak neked, aki életében nem sütött még soha semmit? "
Szép hasonlat, itt a válasz: Nem a tortát értékelem, hanem a gesztust, az időt, az energiát, a gondolatot amit nekem szentelt.

@haborgo1975: felpaprikázott?
Ugyan! :-)))

@Szexofon: Mindenkinek más az intim zónája, ezért más és más "közelséget" tekintünk intimitásnak. Akkor kerülsz vele intim viszonyba, ha belépsz a zónába. Valakinek ez a meztelenség, de van olyan akinek már az is túl sok, ha megkérdezed a nevét, míg vannak olyanok, akik még a szex bizonyos részeit sem tekintik annak. Bár a fizetős lányok ügyében nem vagyok járatos, de ha adok a pletykákra, akkor nem véletlen, hogy bár pénzért minden létező módon lehet őket használni, de a csók az tabutémának számít.
De van akinél az a valódi intimitás, hogy a lelkébe enged belelátni, míg a másik bárkinek megnyílik, de nem szexel vele. Mindenki más, de a miértek szinte mind ugyanarra vezethetőek vissza.

A tortásnál pont elkaptad a lényeget. Hiszen nyilván a gyakorlott az sokkal szebbet, jobbat süt, sokkal kevesebb ráfordítással, míg a kezdőnek az egyetlen kis csálé tortája is sokkal több energiát, odafigyelést, rád gondolást igényel. Mert az valóban _neked_ szól.

@Dr. Jula Watson: Intimitás szerintem nem kizárólagosság.
Nem feltétlenül az.

A torta hasonlatomat félreértetted sztem. Ott a torta (sikerüljön bárhogyan) számít a legkevesebbet

@Szexofon: Na de nem mindegy, mit is nevezünk intimitásnak. Mint ahogy a titok is megszűnik annak lenni, amint több ember tud róla.
Nyilván neked/nektek is van olyan dolog, amit csak egymással osztotok meg, amit csak a párod kaphat belőled, és amit csak te élvezhetsz belőle. Mert ez tesz két embert egy párrá, összetartozóvá, ettől lesz az egyik más, több, a másik számára mint a világ többi része. És itt ne csak szexuális dolgokra gondolj. Teljesen mindegy, hogy ez mi, de az csak a másiknak jár. És ez a dolog lehet nektek fontos, de másnak kevésbé, és arra éppúgy rá lehet fogni, hogy de hiszen attól nem lesz ő kevesebb, nem kopik el... És mégis az a kis szeletke csak kettőtökre tartozik. Ez a varázs, a cinkosság.

Azt hiszem nem tudok jól fogalmazni, (:S) mert még mindig nem tudtam átadni, hogy pont azt mondom, nem lényeges, hogy milyen a torta, szép, vagy finom-e, hanem hogy a 15-ből kaptál-e egyet, vagy pedig _A_ tortát kaptad.

Nekem ez nem az intimitásról szól... Számomra a meztelenség már a szex része, és nem fekszem le bárkivel, tehát nem láthat meztelenül bárki...
Szerintem ez arról szól, hogy ki hogy viszonyul a testéhez. Számomra a testem bizonyos területei szétválaszthatatlanul összeforr a szexel, ezért csak a "kiválasztott kevesek" láthatják, de nekik nem csak látni szabad....:)

És hogy mindehez levonhassatok izgalmas következtetéseket, hozzáteszem, hogy nyitott kapcsolatban élek...:P