Talán mert az a túlságosan későn érő típus vagyok, talán mert túl voltam azon az életkoron, amikor az ember belefut az efféle játszadozásokba és mire megtanultam a maga természetességében és nyíltságában vállalni a szexualitást, a testi örömöket (ez javarészt a befogadó közegen is múlik) azt hiszem Ők legalábbis már túl voltak az ilyesmin.

Szóval se vetkőző póker, sem üvegezés, se társasjáték, se semmi ilyesmi.

Nem mondanám, hogy hiányérzetem van. Sok olyan dolgot megéltem, amit kamaszkori túlfűtött fantáziáimban meg sem közelítettem soha, csak egyszerűen tény, hogy az efféle szexuális (közös) játékok kimaradtak az életemből.

Pedig alapvetően élénk a fantáziám (ennek egy részét ki is éltem/élem ezen a blogon) és sosem nyugszik bennem az a bizonyos homo ludens. A szexben sem...

Kettesben persze más a helyzet, a partnerrel... de ami eszembe jut, hogy egy tálcányi röviditalos poharat teletöltöttünk a legkülönfélébb töményekkel, aztán bekötött szemmel kellett kitalálni (egy-egy levetendő ruhadarab ellenében) mi is volt az akutális kupicában: uncsi, jager, vodka, pálinka és ehhez hasonlók.

Hogy ki nyert azt nem tudnám megmondani. Másnap reggel minden addiginál széttúrtabb ágyon és meztelenül ébredtünk. És hogy volt-e szex, arról nem az emlékeink, hanem a - khmmm.... - némiképp ragacsos testünk árulkodott.

És Ti?