Sari mesélte, amikor éppen kiábrándulóban volt egy nagy(nak hitt) szerelemből, hogy kesergései során, egyik kedvenc barátnője felajánlotta neki a férjét - vígasztalásul. Nem, nem örökbe és nem állandó használatra.

A Kedvessel is volt már hasonló - igaz, jelentős alkoholbefolyásoltság alatt - beszélgetésünk, amikor (csak elméletileg, de) felmerült egy hozzá igen közelálló csaj esetében, akinek a pasija tökéletesen alkalmatlan volt a nyalás terén, hogy úgymond "odaad", hadd érezze/hadd tudja, legalább egyszer milyen az amikor az ember lány jól meg van csinálva :-)

Mit mondjak, nem éreztem magam tárgynak, sem megalázva. Van-e olyan akinek hajlandó volnál/voltál felajánlani, vagy megosztani a párodat?