Ezt a képet a hangulata miatt csíptem el. Forró nyári délután lehet, süt a nap, de közben meleg eső zuhog. Erre utal a lány lenge öltözete, melyet éppen levetni készül. Elhagyatott erdei úton, ahol nem jár senki, de mégis megvan a borzongás, az izgalom. Mi van ha meglátnak? Mi van ha éppen erre jön valaki? Éppen most?
Gyűlik az adrenalin, növekszik a feszültség, jóllakik a test az izgalom kiváltotta hormonokkal.
Az esőtől bőrig ázott lány képzete, a forró aszfalton gőzölgő esővíz látványa és a küszöbön álló nyilvános vetkőzés három, egyaránt izgató jelenség. Szépen kombinálódnak egyetlen pillanatképben.
Nincsenek beállítások, nincs az a mű-, beállított hangulat, amitől rögtön érdektelenül továbblapoz az ember. Az egész kép, a lány kissé félszeg, de egyszerre kaján mozdulata, a tétovaságot sugalló lábtartás egy spontán elkapott pillanatot sugall.
Két évvel ezelőtt, egy rendkívül rosszra sikeredett nyári színházi előadás szünetében menekültünk vissza a nyaralóba. Éjszaka. Elhagyatott és tökéletesen sötét erdei út vág át a Pilisen. Elhagyva az utolsó lakott települést, vacogva a saját - előre megfontolt - ötletemtől megkértem a páromat, hogy vetkőzzön le. Teljesen meztelenre.
Nem álltunk meg. Menet közben az anyósülésen (engem folyamatosan lehülyézve) megszabadult ruháitól. Meztelenül utazott mellettem az éjszakában majd' félórán át. Izgató volt. Nem tudtam betelni a látvánnyal.
Talán zavarát leplezve, vagy éppen ellenkezőleg, felszabadultan az izgalomtól (bár a lebukásnak, közúti ellenőrzésnek 0% esélye volt) gúnyosan rákérdezett, hogy akkor most le is szopjon-e. Nem. Valahogy nem illett a hangulathoz. Pedig izgalmam merően szexuális volt. Az öltetem is. Mégsem kértem és lehet, hogy nem is tette volna meg. Afféle női álkérdés volt ez?
Korábban egyszer csináltam csak ilyet. Hosszú évekkel azelőtt, az aktuális barátnőmet vettem rá, hogy a Balatonról hazajövet, az éjszaka oltalmában vetkőzzön le (de teljesen!) az autóban. Majdnem az érdi emelkedőig utaztunk így az M7-esen, több mint egy órát pucér utasommal. De az régen volt, és vagy az emléke kopott meg, vagy sosem volt ennyire izgató. Talán a lány miatt?
De ezen az estén már leértünk a főútra megvilágított, de kihalt kereszteződés és folytattuk az útunkat a Duna mellett. Már majdnem beértünk az első faluba, amikor a Kedves hátranyúlt az ülésre vetett ruhájáért és magára vette. Vacilláltam. Bíztam benne hátha úgy marad. Tökéletesen meztelenül, amíg a nyaralóhoz nem érünk. Aztán kiszállunk, felmegy velem a lépcsőn a kihalt éjszakában mindvégig pucéran. De nem szóltam mégsem. Megelégedtem azzal amit megtett nekem.
Kérdezte hogy mi ebben a jó nekem? Mondtam, hogy jó és kész. Izgi. Ennyire bolond én is lehetek. Elvégre Ő mondta korábban, hogy azt is szereti bennem, hogy kicsit bolond vagyok. Pedig Ő több bolondságot művelt már életében. Ezt próbálom bepótolni.
Még aznap este persze hatalmasat szeretkeztünk.
Ez a történet jut eszembe, valahányszor a képet meglátom.
