Szeretem a csajomat nézegetni. Hosszú évek óta együtt élünk, minden este (szigorúan meztelenül) együtt bújunk ágyba, mégis.... nem mulasztanék el egy pillanatot, hogy meg ne lessem, amikor reggelente meztelenül megy fel a hálóba öltözni, kirekesztettnek érzem magam, ha valamiért csukva marad a füdőszoba ajtaja és nem látom a popsiját, ahogy a tükör előtt sminkel. Lopott pillanatok ezek. Meleg időben valahogy több van belőlük. Munka után hazaérve ledob mindent, esetleg egy esti frissítő zuhany után úgy maradunk, hétvégén pedig - ha nem kell mennünk sehova - előfordul, hogy késő délután lesz, mire bármilyen ruhanemű kerül ránk.
Ebben a hangulatban gyakran megszokhatatlanul pikáns látványnak tartom, ízlelgetem, ahogyan hétköznapi tevékenységeket végez ugyanúgy, mint bárki, bármikor, csak éppen teljes meztelenségében látom. Esetleg vacsorát főz, pakol. Na és a vasalás! Ott áll a nappaliban a lány, tologatja a forró vasat, miközben teljesen pucér. Volt már, hogy erre a látványra lépek be a lakásba. Kinek ne dobná fel az estéjét az ilyesmi?!
Node ennek múlt nyáron vége szakadt. A Kedves olyan sérülést szerzett, mintha császározták volna. Igen. Egy apró figyelmetlenség és hozzáért a vasaló széle. Megégette magát egy vékony csíkban, az alhasánál. Azóta és azután, sosem lesz többé ebben a látványban részem :-(
