Pásztorórákra jártunk össze. Lopott pillanatok, lopott órák két ember életében, akik rosszkor, rossz helyen futottak össze. Túl későn, hogy legyen belőle valami hosszú, valami tartós.
Úgy fogtuk fel, tartson amíg tart. Ki-ki menekült a múltjából, vagy éppen a jelenéből. A húsunk, a testünk, a szenvedélyünk azonban nem kellett, hogy ilyen bonyolult dolgokkal foglalkozzon. Eufórikus állapotban éltük meg azokat a titkos délutánokat. Szenvedéllyel, olyan szexszel, úgy összeolvadva egymásban, amikor nem tudod már, hol ér véget a saját tested és hol kezdődik az övé.
Az egyik ilyen alkalommal, ziháltan, ellazulva feküdtem hason, ágya lepedőjén. Meztelenek voltunk, kielégültek. Beszélgettünk, élveztük a gondtalan pillanatokat. Amikor a testünk (egy időre) jóllakott. Kerek volt a világ. Valahol mögöttem ült az ágyon a Kedves. Cirógatta a tarkómat, a hátamat, a fenekemet, a lábaimat. Lágy csókokat nyomva a fülem tövére, közben teljes testhosszában rámfeküdt. Becsuktam a szemem és a lepedőbe fúrtam az arcomat. Éreztem, ahogyan átjár a kellemes borzongás minden érintésétől. Elmerültem az érzéseimben, kikapcsoltam az agyamat. Amíg lehetett.
Gyengéd csókjai, nyalogatásai végighaladtak a hátamon, a gerincem völgyében. Finom, szelíd borzongás volt a válaszom, amerre csak haladt a bőrömön. De nem hagyta abba.
Lassan, kimérve minden mozdulatot, gyengéd szenvedéllyel haladt lefelé. Szája, ajka, kajla nyelvének nedvessége már a fenekemhez közelített. Finom, lehelletszerű csókjai bejárták a ágyékom hátsó dombjait. Újfajta borzongás járta át az elmémet. Mi lesz ebből?!
Ihletett némaságban, édes ujjai óvatosan széthúzták a farpofáimat, utat nyitva éppen odaérkező ajkának.
Csak nem.....?!!! Villant át az elmémen, tágra nyílt szemmel bámultam az arcomba húzott lepedő sötét semmijébe. Vacogás, izgalom, már szinte rémület járta át a fejemet. Némán könyörögtem, fohászkodtam magamban, csak most... csak most abba ne hagyja!
Forró nyelvének játéka azonban nem tört meg. Némán tűrtem, élveztem és új - addig ismeretlen - kéjnek adtam át magam, ahogyan a kedvesem elkezdett.... kinyalni. Többmillió idegvégződés várta ezt a pillanatot. De ki tudta még ezt akkoriban?! Nekem ez új volt, valami ismeretlen, a bujaság és az élvezet új szobája.
Nyelve hegyét finom erőszakkal, újra és újra betolta iménti fürdéstől felázott ánuszomba. Csak egy picit. Mindig csak egy picit. Forró nedvessége körbejárta a hátsóbejáratot, ahol elhagyta, rögtön hűvös szellőt fújt rá a lehellete. Földöntúli kéjben volt részem.
Az ijedtség, a rémület átadta magát valami újnak, addig ismeretlen kéjérzésnek. Ahogy szerszámom ágaskodni kezdett szinte nőiesen pucsítottam, tágabb teret hagyva arcának és szája játékának.
Ettől a kéjtől nem lehet elmenni. Időtlen időkig úszna az ember csukott szemmel, a vörös lezárt szemhéjának révületében. Minden orgazmus ehhez képest túl egyszerű érzés. Túl gyors.
Azóta - igaz ritkán - de ihletett pillanatokban felkerül az étlapra. 8 éve már, hogy együtt vagyunk.
