Nyáron az egyik legkézenfekvőbb helyszín nudizásra, szabadtéri bujálkodásra és akinek kedve/alkalma van akkor meztelen fotózkodásra. Egy ex-csajommal akkoriban a Dunakanyarban, egy házban üdültünk. Nem tudom mennyit ittunk, de nagyon fiatalkák voltunk még, úgyhogy lehet, hogy nem kellett hozzá sok szesz, hogy kössünk - miről, már nem emlékszem - egy erotikus fogadást.
A tét: a vesztes a házból meztelenül kell, hogy lemenjen a Dunapartra. Persze éjjel.
Sajnos én buktam el, pedig a tétet magam találtam ki. Még több kupicával kellett innom hozzá, hogy bátorságot gyűjtsek, hiszen nem erre számítottam. Állítólag éjjel 3-kor alszanak a legmélyebben az emberek. Ebben az időpontban vágtunk neki negyedórás gyalogtúrámnak, az ex elöl (szintén valamennyire pityókásan) kezében egy köntössel vész esetére, én mögötte csupaszon.
Senkivel nem találkoztunk az égvilágon. Még talán a kutyák sem ugattak. Eleinte fura érzés, utána megszokja az ember az efféle sétát, de a kies és még forró betonú üres országúton érdekes érzés volt átkelni. Lementünk a vízpartra és mindketten meztelenül megfürödtünk, majd felöltözve immár visszamentünk szerelmeskedni.
Ez a kép nem akkor és nem róla készült. De a Dunánál, a Visegrád feletti szakaszon, a szembeoldalon.
