Erről a képről ugrott be az eset. Előszilveszter. Népes szórakozóhely, nagy tömeg. Négy csajjal vagyok, egyik közülük a Kedves, a másik a barátnője (mostantól: Vonatoslány), a másik kettő - Brigi és Heni - az ő barátnői. De mindannyian ismerjük egymást. Talán harmadszor vagy negyedszer vagyunk így együtt egy bulin egy év alatt. Tudunk egymásról, de nem járunk össze.

A DJ kever, a hangulat emelkedett, túlvagyunk az éjfélen. Elugrok egy újabb kör mojitóért. Amikor a tömegben egyensúlyozva visszaérek - majdhogynem - ilyen jelenetet látok. Brigi a tánc hevében, nem is annyira imitálva, vetkőzteti a csajomat...

Héééé...! Nem mintha a hormonszintem nem ugrott volna fel kellemesen a látványtól, persze itt nem villant cici, avatatlan női és férfiszemek nem láthattak semmit, de az egésznek olyan éppenhogy-, és csak véletlenül alakult így feelingje van.

Ha most azt gondoljátok, hogy megdöbbentem, vagy megbotránkoztam, esetleg rosszul esett, vagy bármilyen negatív érzést keltett bennem, akkor súlyosan tévedtek. Eddigi írásaimból lekövetkeztethettétek, hogy nem dúlnak és sosem voltak bennem semmi olyan érzelmek, amelyek a Kedves birtoklásáról vagy takargatásáról szólnak. Éppen ellenkezőleg!

Kicsit talán perverz (?), de mindenképpen szokatlan, hogy nekem inkább hízik a májam, ha okkal, vagy merő véletlenül a csajom teste mások számára is láthatóvá válik, legyen az strandon, szaunában, fürdőben, buliban vagy bármilyen más helyzetben. Azt hiszem a féltékenység helyett inkább valami önteltség vesz erőt rajtam, mintegy demonstratíve, hogy nekem ilyen jó csajom van. Azt hiszem ez írja le a legpontosabban az érzéseimet.

Ami inkább megfejthetetlen számomra az a női lélek kettőssége. Hogy mennyire más egy csaj higgadtan, józanon, még a legőszintébb kitárulkozó beszélgetésben is, ahhoz képest amit egy emelkedett hangulatban, a pillanat (vagy az este?) hatása alatt tesz és gondol...

És vajon melyik az igazi a Kedvesben? Amikor éjszakába nyúlóan egymás lelkének, érzéseinek legbelsőbb világába beengedve beszéljük át/meg/ki vágyainkat, érzéseinket és élményeinket, vagy az aki egy átmulatott éjszakában olyat tesz, amire máskor hiába kérem?

Sok dologban vagyok így a Kedvessel, a szexualitásunkkal kapcsolatban. Nem vagyunk prűdek, sőt, talán inkább szabadosak. Sok mindent megteszünk és megtettünk, amire egy "átlagember" (már ha van ilyen egyáltalán) pironkodva, vagy méltatlankodva elfordul.

Olyan a baráti körünk, hogy a maga természetességében beszélünk előttük, vagy velük viszonyokról, múltunkról, helyzetekről, élményekről vagy akár problémákról. Persze itt megint van egy tévút: Nem locsifecsi, szaftos pletykák vagy öncélú kérkedés.... nehéz ezt szavakban érzékeltetni.

Csupán arról van szó, hogy a szex, mint téma nem tabu. Nem is öncélú és/vagy keresett, taglalt téma, de ha arra kerül a szó, akkor a legkisebb zökkenő nélkül és magától értetődő természetességel beszélünk róla a társaságunkkal (azaz: Ők is) vagy egymás közt.

Nincsenek szóvirágok, utalások, vagy sietősen elharapott mondatok.

Míg én a Kedvessel meg tudom beszélni - anélkül, hogy egyetlen momentumig kínos volna bármi is - a vágyaimat vele kapcsolatban, a legmeghittebb hangulatba az is beletartozik, hogy ez, vagy az neki bizony nincs ínyére. És ez így fair!

Hogy érzékeltessem a dolgot konkrétabb példákkal: Szeretem ha a Kedves (legalábbis) monokinizik. Függetlenül attól, hogy kettesben vagyunk-e világtól elvonult nyaralónkban, vagy ott vannak barátaink. Igen peeeersze! Megint az a hízó májam is benne van, meg sok minden egyéb!

Nem szeretem a bikinifoltokat, ráadásul ismerjük egymást keresztbe-kasul. Jó néhány éve együtt van ez a társaság és az elmúlt több mint egy évtized alatt (melyből nekem 9 év jutott köztük) bizony megtörtént egy és más, így nem sok takargatnivalónk van egymás előtt, se a szó átvitt, sem közvetlen értelmében. És ezek közül a legenyhébb az, hogy legalábbis láttuk egymást pucéran egy-egy éjszakai fürdőzés alkalmával.

Szóval - túl az esztétikai élvezeten - semmi akadályát nem látom (látnám) annak, hogy akár meztelenül napozzunk egymás előtt, amire alkalmanként sor is kerül.

Ez csak egy példa volt, amiben a Kedves vonakodik, bár igaz, a legutóbbi nyárra már jelentős előrehaladást értem el győzködésemmel, mikor a legnagyobb természetességgel sütöttek nekünk palacsintát a csajok, egy szál bugyiban (már úgy értem, hogy nem összesen, hanem mindegyikükön volt egy-egy szál :-D)

De vannak más témák is! Például az édeshármas. Amelyhez - és ezt korábban már írtam - elutasítóan viszonyult a Kedves. Aztán egyszercsak jött egy helyzet, egy éjszaka és minden csodálatosan alakult, életem egyik legszebb, máig mosolyogva dédelgetett emlékével ajándékozva meg.

Vagy az aktfotózás. Nehezen áll kötélnek. Aztán egyik vagy másik napon, nem kell hozzá buli, vagy könnyű magyarázatnak szolgáló alkohol, hanem csak úgy... kötélnek áll, pózol és együtt nézi velem az eredményt. De az alkohol túl könnyű magyarázat volna. Igen, biztosan oldja a gátlásokat és ez így van rendjén. De akkor nem lett volna-e logikus, hogy utána szégyellje, vagy legalábbis kerülje a témát utólag?

Lehet, hogy csak túl rackó vagyok. Előre megbeszélni, megtervezni és beleegyezését venni ehhez, vagy ahhoz. És akkor az ügy le van simázva.

Lehet, hogy a nők egyszerűen csak másként működnek, mint azt én gondolom. Van egy határ, amit előre kijelölve nem lépnek át és van egy másik, amely spontán helyzetben a legmerészebb vágyaimat is felülmúlja és megteszi amiért rebegek, vagy csak titkon remélek.

Node melyik az igazi énje?

Amelyik a táncparketten évődik a vele táncoló Brigivel, vagy amelyik ezt elképzelhetetlennek tartja?

Vagy törődjek bele egy olyan közhelybe, hogy a női lélek kiismerhetetlen?

Vagytok vagy 25-30-an, akik rendszeresen olvassátok a blogomat. Többetekkel már társalogtam más blogokban, csak ide nincs indapassotok. Nézzetek magatokba és ha van erre válaszotok, tanácsotok, akár véleményetek, akkor írjátok meg kommentben plíz, vagy az adataimnál lévő Üzenetküldés fülre klikkelve. Köszönöm!