Azt hiszem a bor az egyik legkellemesebb italunk. Nem indít brutálisan célratörő támadást az agysejtjeink ellen, nem kell nagylevegő-lehajt-üdítőt-utánaönt mozzanatsorral túlesni rajta, hogy beüssön a hangulat, nem szalad szét a szája a csajoknak, hogy aztán cca. öt perc múlva kedvü(n)kre szétnyíljon a dekoltázsuk/lábuk előttünk.

A bor olyan társalgós, beszélgetős műfaj. Lassan és selymesen varázsol el a a maga (vagy magunk) hangulatába. Beszélgetős hapsiknak ideális, hogy akár kijáttszák pl. a táncot, akár erőt és vérmérsékletet gyűjtsenek hozzá, mielőtt kiszemelt kedvesük lábait ügyetlenül agyontiporják. :-)

Persze ebben is lehet túlzásokba esni. No nem az ivásában. Legalábbis azt hiszem.

A bortól valahogy nem lehet csúnyán berúgni. Jó bortól legalábbis. De a sznobéria és a pozőrség kellemetlen egyvelegét bírja adni az a tudálékos viselkedés, ami azonnal kirobbantja bennem a kekec polgárpukkasztót, valahányszor egy nyápic alak, karótnyelt tartásban, szükségszerűen affektáló arckifejezéssel két ujjal fogja a borospoharát, mintha döglött egér volna a kezei közt, majd lemerülő centrifuga módján körözteti a folyadékot miközben nagyon okosan, nagyon borászként ecseteli az eperíz és a csokoládé buké (na ezt hogyan írják?) kicsapódó zamatát egy Cabernet Sauvignonban.

Ilyenkor legszívesebben megkoccantanám a könyökét, hogy pingvinruhájára fröccsenjen a barmának a fél adag nedű, rossz napközi módjára vihognék a felsült hozzáértőn, de sosem vettem rá még a bátorságot.

A másik véglet a kannásbor, meg a VBK (vörösboros kóla). Persze akinek az ízlik, had igya. Az édes vörösborral is elnéző lettem mostanság - persze csak némi nyomásra. De azt nem iszom.

Bor és nők. Ez a mai téma. Egy selymes, kellemes út a nőhöz, a nővel. A lelkéhez a testéhez. Szeretem a hangulatát. Nem rohanós, hanem inkább kifinomult, ráérős.... mert kellemes borozás után az egyik legjobb dolog a világon odabújni az öléhez, együtt élvezni a bor és a nő testét...

Ps.: eg ymeztelen nő, egy pohár borral. Inspiráló fotótéma... Ki fogom próbálni!