Vajon mennyit old a gátlásainkon, ha nem tudják kik vagyunk? Az a bizonyos piros vonal, midnenkinek másutt van. Van akinek jónéhány ital kell ahhoz, hogy megtegye amit a másik "szárazon" is lazán bevállal.
De nem csak az italra gondolok, mint gátlásoldóra. Gátlásai mindenkinek vannak. Lehet, nem ez a jó szó rá, de mindenkinek van egy határ ameddig elmegy. És ez a határ a pia, a hangulat, a környezet és a társaság összetett rendszerében kitolódik. Kinek picit, kinek nagyon. Kinek többet, kinek kevesebbet.
Az szinte biztos (és normális), hogy senki nem úgy viselkedik alapállapotban, mint a fenitek hatása alatt.
Vajon az a tudat, hogy látnak, de nem tudják ki vagy, meddig ereszti el a szálakat Bennünk. Izgalmas (és izgató :-) ) játék ezzel a kérdéssel a Tágra zárt szemek, híres jelenete.
Adott esetben esetleg tudják, kik közül lehetsz valaki, de nem tudják, melyik vagy.
Kipróbálnám, de nem valószínű, hogy az élet hoz ilyen helyzetet. Marad a fantázia...
